TIZENHETEDIK ONLINE

Bernula Ilona ma délután a Liget Gondozási Központban adta át jelképesen képeit Fohsz Tivadar alpolgármester közreműködésével a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központnak. A jeles alkalmat a szomszédos Jó kis pékség nagy szatyor sajtos süteménnyel tette emlékezetesebbé. 

Tizenkét festményt ajándékozott jótevőjének Bernula Ilona festő a minap.
A Rákosmentén élő alkotó 2013-ban került szorult helyzetbe. Az volt a kérdés, meg tudja-e oldani akkor 89 édesanyjának és autista fiának egyidejű gondozását, amíg hat hétre kimegy Floridába, hogy akkor született kis unokáját megláthassa. Amerikában élő lánya 45 évesen szült egészséges kisbabát, s a tét nem volt kisebb: vagy akkor kilátogat hozzá Ilona, vagy talán soha nem láthatja életében a család legifjabb tagját. Hármójukon kívül nincs további tagja a családnak, másra támaszkodni nem tudtak.
Ilona annak idején az önkormányzat igazgatási részlegén dolgozott, és tudta, hogy van az önkormányzatnak egy idősekkel foglalkozó részlege. Egy telefonhívás után eljutott Marosi Judithoz, a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ (RESZK) megbízott vezetőjéhez, aki a helyzettel megismerkedve megoldási javaslatot adott a szorult helyzetbe került nagymamának.
Ez lett aztán a megoldás. A Holdsugár Gondozási Központ dolgozói a házi segítségnyújtási szolgáltatásuk keretében lakásukon ellátták Ilona idős édesanyját és gondozásra szoruló fiát. Mindketten megkapták az egészségi állapotuknak megfelelő ellátást. Az érintettek nagyon meg voltak elégedve Orcskay Mihályné Rita szociális gondozónő munkájával. Ilona Floridából többször beszélt fiával, édesanyjával telefonon, s szerettei mindannyiszor jó hangulatban számoltak be a körültekintő ellátásáról. Édesanyja és gyermeke meg is szerették gondozójukat, úgy tekintettek rá, mintha családtag lenne. – Hálás vagyok, hogy távollétem alatt semmiféle félelme nem volt a mamának, az első perctől fogva megbízott a gondozójában – hangsúlyozta a festő.
Ilona azonban tengeren túli látogatását követően idehaza megbetegedett. A lábadozás és más családi bajok miatt akkoriban nem is jutott eszébe, milyen módon mondhatna köszönetet az intézménynek pótolhatatlan szolgáltatásáért. A közelmúltban azonban megfogalmazódott a gondolat, mi lenne, ha festményeivel hálálná meg a minőségi gondoskodást. A RESZK vezetőjét nem kellett sokáig győzködni arról, hogy elfogadják köszönetnyilvánításának ezt a szép gesztusát. Annál is inkább, mert Ilona a vidéki élethez kötődő, saját – főleg gyermekkori élményein – alapuló képei közel álltak a gondozási központok és idősek klubja látogatóinak lelkivilágához. A Pest megyei Kókához fűződő élmények megeshettek volna bárhol Magyarországon, ahova tavasszal szintén megérkeznek a gólyák, hallik az asszonyok éneke, zajlik a szüret vagy meresztgetik csöppnyi szemüket a szívet melengető, frissen meszelt parasztházak, amelyek a mai idősek gyermekkori emlékeinek gyakori részesei.
Ilona húsz éve, negyvenöt évesen kezdett festeni. Autodidakta festőnek tartja magát. Járt képzőművészeti szakiskolába, szakkönyvekből képezte magát. Több kiállítást is rendezett már.
Alapvetően nem azért fest, hogy eladja a képeit. Örömet akart munkáival szerezni. Nem egyszer előfordult, hogy kiállításon észrevette, valaki nagyon sokat időz egyik-másik alkotása előtt. Megérezve, hogy tetszik a látogatónak a kép, azonosulni tud a tartalmával, neki is ajándékozta. – Így kerül a legméltóbb helyre egy-egy darabom – mondta.
– Mindig megcsodálom a festményeket! – mondta Rózsahegyi Józsefné Joli néni, aki a Holdsugár Gondozási Központ gyakori látogatója. – Ha tornázunk, akkor is odakalandozik a szemem a képekre. Nagyon sokat jelentenek, hangulatosabbá teszik a központ szobáit.
A tizenkét kép közül öt a Liget Gondozási Központba, négy a Rákoskerti Idősek Klubjába, három pedig a rákoshegyi Holdsugár Gondozási Központba került. Kettő kép még szárad, de hamarosan azok is új gazdájuké lesznek, tovább gazdagítva Ilona köszönetnyilvánítását.

Bernula Ilona: Gólyák. Az adományozott képek egyike.