Kapuban az első RKSK-gól. Szerzője Honti Attila.
Ragyogott a nap ma Veresegyház felett, 8 fokot mutatott a hőmérő, szél nem fújt. Ideálisabb idő nem fogadhatta volna a két NB III-as futballcsapat, a Veresegyház és a Rákosmente edzőmérkőzésen való összecsapását. Az elmaradhatatlan kerületi törzsszurkolók, Mazsu János és barátai ezúttal is a pálya mellett szemlélték a meccset. A tabellán az őszi szezon végén elfoglalt hely alapján nem sok különbség volt a csapatok között. A Rákosmente a Nyugati csoport 11. helyén áll, intézői figyelmetlenség miatt négy levont ponttal terhelve saját őszi teljesítményét. A Veresegyház pedig a Keleti csoport 14. helyén tanyázik, büntetőpontok nélkül. A meccs végül jó iramú mérkőzésen 3-2-es vendégsikerrel zárult.
Február derekán a Rákosmente is a vége felé jár a felkészülésnek, még két edzőmeccs van hátra a február 28-án kezdődő bajnokságig, amikor is a Tatabánya ellen futnak ki a fiúk idén először bajnoki meccsen.
A mai meccsnek, az ellenfélnek, a helyszínnek azonban különös jelentősége volt a Rákosmente szempontjából. Két esztendeje ugyanis éppen Veresegyházán esett ki a Rákosmente az NB III-ból, amikor az akkor még a megye I-ben szereplő házigazdákat kellett volna osztályozó mérkőzésen kétvállra fektetni az NB III-ban maradásért. Ez azonban nem sikerült, az alsóbb osztályú csapat kivert bennünket. Hogy mégis az NB III-ban maradhatott a csapat, az az MLSZ jóindulatának köszönhető. A szövetség ugyanis, elegendő induló híján fölkérte az RKSK-t, hogy továbbra is szerepeljen a magyar labdarúgás harmadik vonalában.
Amiért a történet felelevenítésre kívánkozik, a két dolog. Az akkori mérhetetlen kuszaság, a csapat körüli hozzá nem értés gyászos véggel zárult vesszőfutása és a mostani időszak feltűnő szervezettsége, eredményessége, a szemmel láthatóan érett szakmai, emberi, közösségépítő munka ellentmondása.
Akkor a csapattagok széthúzó, gyakran sportszerűtlen magatartása mellett a sajátos edzőkiválasztás is fokozott kíváncsisággal töltötte el a szemlélőket. A reményteljes tavasz jegyében küszöbön állt Gyimesi László, a Budapesti Honvég válogatott középpályásának edzői szerződtetése. Már a felek lényegében bele is csaptak egymás tenyerébe, amikor egy varázsütésre mégis változott a helyzet. A szintén nagyszerű, de nem elsősorban a futball, hanem a muzsika, a táncdaléneklés terén „válogatottságot” elért szakember kapott bizalmat. Aki el tudja mondani a játékosnak, mit csináljon kritikus helyzetben a színpadon, de hogy a pályán mit tegyen hasonló körülmények között, arra kevesebb az esély. Mégis övé lett a Marshall bot. Ideig-óráig. Néhány meccs után – öt meccsből két vereség, két győzelem, egy döntetlen – aztán lemondott posztjáról. Ám a helyébe lépő tréner sem tudott kellően a csapat hóna alá nyúlni. Így jutottak a gyászos veresegyházi kudarcig.
Ma viszont egészen mást láthatott a szemlélő a két év alatt egyébiránt látványosan nagyot fejlődött veresegyházi sporttelepen.
A fentebb már jelzett gyenge ősz után olyan felkészülési időszakot tud maga mögött a csapat, amely során hat meccsből ötöt megnyert, 28 gólt lőtt ugyanakkor 4-et kapott. Az ellenfelek mind NB III-as együttesek voltak, kivéve a Honvéd NB I-es csapatát. Ezen a meccsen igaz csak hét első osztályú alapember játszott a piros-fekete együttesben, de mégis két osztálynyi különbség volt az ellenfelek között. Jó játékkal azonban a Rákosmente 1-0-ra legyőzte az élvonalbeli Honvédot.
Bár a felkészülési időszak kemény, napi két edzései miatt ma kissé lassabban mozgott a csapat, így is jó volt nézni a társaságot.
A játékosok felszabadultan, céltudatosan játszottak. Látszott a társaságon hogy az új edző, Gálvölgyi István szakmailag felkészített és lelkileg is kiegyensúlyozott labdarúgókat küldd a pályára, aminek eddig meg is látszik az eredménye. (Gálvölgyi István volt az a tréner, aki tavaly utcahosszal vitte a Hatvan csapatát az NB II-es osztályozóig, noha korábban nehezen keveredett föl a gárda az NB III-ba. Elmondása szerint a Rákosmente játékosállománya ma jobb, mint tavaly a Hatvané volt.)
Szóval jó volt ma rákosmenti szurkolónak lenni Veresegyházán. Hogy pontosan mi változott a csapat háza táján, azt a szurkoló nem érzékeli. De hogy változott valami, az bizonyos, bár a drukker szempontjából közömbös. Mindig a teljesítmény számít, s ha teljesítmény van, akkor minden van. Eredmény, siker, hangulat. S a közönség is jól szórakozik.
Hiszen ezért, a nézőért van az egész cécó.
Rákosmente közel kilencvenezer lakosa megérdemli, hogy legyen egy jó csapata.
Úgy fest, s ha nem kiabáljuk el, most ebbe az irányba haladnak a dolgok.