TIZENHETEDIK ONLINE

David Cameron és Orbán Viktor

26-2-re alulmaradt a Jean-Claude Juncker Európai Bizottság elnökjelöltségét ellenzők álláspontja, látszólag látványos vereséget szenvedett a brit és a magyar kormányfő. A brüsszeli ülésről távozó Orbán Viktor szerint a nemzeti érdekek kívánták meg, hogy nemmel szavazzon.

„Az elmúlt öt évben volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak európai uniós hatáskörbe vonni, amelyek egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak. Rezsicsökkentés, bankadó, földvédelem, szerintem még a pálinka is ide tartozik, tehát van jó néhány olyan ügy, ahol éppen a lopakodó alkotmánymódosítás miatt bevett gyakorlattá vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli megkérdőjelezése” – mondta Orbán Viktor.

Milyen ember Jean-Claude Juncker? Néhány idézet a volt luxemburgi miniszterelnöktől.

„Mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tennünk, csak nem tudjuk, hogyha ezt megtesszük, akkor utána hogyan fognak minket újraválasztani.”

„A monetáris politika egy nagyon fontos terület. Erről titokban kell egyeztetnünk, az Eurogroup-on belül (…) Készen állok arra, hogy emiatt nem tartanak majd kellően demokratának, de komoly akarok lenni (…) Én a titkos, zárt ajtók mögötti vitákért vagyok.”

„Döntünk valamiről, és hagyjuk állni, hogy lássuk, mi történik. Ha senki nem veri ki a balhét, márpedig ez gyakran előfordul, hiszen kevesen értik, miben is egyeztünk meg, folytatjuk lépésről lépesre az utat, ameddig már nem lehet visszafordulni.” 

Juncker tehát világéletében a tárgyalótermek félhomályát kedvelte, ahol minden civil kontroll nélkül néhány ember eldönthet egy cigi és egy pohár bor mellett minden fontos kérdést. Erről tanúskodik az a hírhedt ügye is, amiért 2013-ban a luxembourgi parlament lemondásra kényszerítette. Egy napilap cikksorozata után ugyanis kiderült, hogy miniszterelnökként tudnia kellett róla, hogy az ország titkosszolgálata politikusokat hallgat le, vezetőik privát használatra vesznek maguknak luxustermékeket, és kellő kenőpénz fejében bárkinek segítenek eljutni döntéshozókhoz. Juncker azonban mégsem tett semmit annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

Hát nagyjából így állunk Junckerrel. Nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság leendő elnöke nem elsősorban a nemzeti érdekeket részesíti előnyben s azok kiteljesítésén keresztül, a helyi társadalmak gazdasági erejét kihasználva akarja az Európai Unió versenyképességét javítani, hanem föderális alapon. Majd mi megmondjuk, mit csináljuk, aztán vagy bejön, vagy nem. Mint az unió versenyképességének folyamatos csökkenése mutatja, inkább nem.

Orbán Viktor, aki másodszor nyert kétharmaddal választást, saját magát hazudtolta volna meg, saját elveivel ment volna szembe, ha kritikátlanul beáll abba az áramlatba, amely már így is demokrácia-light Európai Unió további gyengüléséhez vezetne. A magyaroknak éppen az ellenkezőjére van szüksége. Olyan fejlődésre, amely a gazdaság erősödését, a magyar emberek életszínvonalának emelkedését vonja maga után a demokrácia megkérdőjelezhetetlen talaján.

Ezt nem lehet titokdiplomáciával elérni, nem vezet hozzá út a Bilderberg-csoport kamarillapolitikáján keresztül, s alkalmatlan a helyzet kezelésére a világ leggazdagabb hatvanhét emberét tömörítő Oxfam szervezet is, amely tagjainak együttesen akkora a vagyona, mint a Föld lakossága szegényebbik felének.

A szélsőséges egyenlőtlenségek további növekedését azonban csak úgy lehet megakadályozni, ha növekszik a nemzetállamok választott képviselőinek érdekérvényesítő képessége. A Föld biztonsága, gazdasági fejlődésének szavatolása elsősorban tőlük várható. Nekik nem egyszerűen bankszámlájukkal, sokkal inkább embermilliók sorsáért vállalt felelősségükkel kell szembe nézni. Az ellenőrizetlen nemzetközi nagytőke irdatlan és öncélú gazdasági ereje, céljai ugyanis óriási veszélyt jelentenek a globális biztonságra. A külgazdasághoz ezer szállal kötődő Magyarország számára különösen.

Ezért is lett volna jó, ha az Európai Bizottság olyan elnököt választ, aki vállaltan ezen érdekek mentén politizál.

Ugyanakkor látni kell, hogy a magyar és a brit miniszterelnök úgy maradt alul ebben a küzdelemben, hogy az általuk vallott elveket, értékeket és célokat nyilvánosan senki sem vonta kétségbe. A csatát elvesztették, a háborút viszont nem. Az általuk megjelölt irány tehát helyes, más fejlődési irány ugyanis nincs, csak olyan, ami a szakadék felé visz. Talán a többi állam és kormányfő zöme is tisztában van ezzel, más kérdés, hogy ilyen-olyan pillanatnyi érdekektől motiválva másképpen szavazott. Éppen Angela Merkel német kancellár mondja: „Nyilvánvaló, hogy Európának politikai értelemben új irányt kell adni, és stabilitást kell teremtenünk pénzügyi értelemben, le kell építenünk a bürokráciát, és növekedést kell generálnunk”.

Nem a Juncker-féle félhomályban, titkos tárgyalásokon, hanem úgy, hogy mindenkinek tudható az álláspontja. Mint Orbán Viktornak és brit kollégájának.

Mindenesetre a hazai politikai erők akkor szolgálják leginkább a magyarokat, ha közösen és nyíltan a nemzet érdekeiért szállnak síkra. Akkor vagyunk a legellenállóbbak a nemzetközi nagytőke nyomasztó túlhatalmával szemben.

Itthon, az EU-ban, a nagyvilágban egyaránt.

Horváth K. József