Miért? (Szerkesztőségi jegyzet)

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Miért állít valótlant valaki, ha tudván tudja, hamarosan ő maga fogja bevallani korábbi hazugságát?
Herczog Edit európai parlamenti képviselő minapi bejelentésére gondolok. A képviselő saját honlapján tette közzé, hogy Rui Tavares, az Európai Parlament (EP) Igazságügyi Bizottságának portugál zöldpárti tagja jelentését, amely rendkívül rossz színben tüntette föl Magyarországot a világ előtt, nem a szerzőként feltüntetett Tavares, hanem valójában ők készítették. Ez „négyünk munkájának mintegy bizonyítványa” olvasható a Magyar Nemzet címoldalán, a lap idézte a képviselő honlapján leírtakat. Ugyancsak e jelentésben olvasható továbbá, hogy „Összeállítása elsősorban Göncz Kinga és Tabajdi Csaba érdeme, végigharcolásában mindannyian részt vettünk, elfogadtatásáért valamennyien mindent megtettünk.”
A dolgozat napvilágra kerülését követően az érintettek és párttársaik mindent elkövettek azért, hogy leplezzék e nyilvánvaló hazugságot. Nem győzték hangsúlyozni, mennyit küzdöttek, hogy a magyar embereket fenyegető szankciók kikerüljenek az Európa Parlament általuk is megszavazott határozatból. A lényeg azonban ettől mit sem változott. A Magyar Nemzetben nem volt olvasható helyreigazítási kérelem az ügyben. Sőt, egy Népszavának adott nyilatkozatban Herczog Edit meg is erősítette. „Úgy értem, ahogy leírtam. Hajszálpontosan fogalmazok.”
Nincs tehát félreértés. A jelentést lényegében Göncz és Tabajdi készítette, majd Herczog Edittel és Gurmai Zitával vállvetve, édes négyesben harcoltak az elfogadtatásáért. Aztán természetesen letagadták áldásos ténykedésüket, hogy a minap beismerjék, ez bizony mégis így volt.
\"\"Miért? – tehetjük föl ismét a kérdést.
Idézhetjük ezúttal is Szolzsenyicint, az irodalmi Nobel-díjas orosz írót: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. (…)Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”
Valóban ennyivel fontosabb lehet például az egyéni érdek, mint a becsület? Hogy akár ismét EP képviselő-jelölt lehessen valaki, akiknek a listája éppen mostanában készül az MSZP háza táján. Tényleg piros pontot érhet szocialista berkeken belül, ha valaki ilyen sötét, nemzetellenes munkában oroszlánrészt vállal? S ezt még olyan áron is sulykolni akarja, hogy a hazugság leleplezése révén önmagát és a pártját is lejáratja a nyilvánosság előtt?
Vagy ezen a politikai térfélen nem számít, hogy az emberek mit gondolnak azokról, akik ilyen látványosan visszaélnek a közbizalommal? Nem számít, hogy választóik jónak vagy rossznak gondolják őket? Nem számít, hogy őket igaz vagy hazug emberként emelik esetleg újfent magas posztjukra? Netán annyira lenézik saját választóikat, hogy feltételezik róluk: a választás idejére az ostobának nézett szavazóik már elfelejtik, milyen szégyenteljes módon ténykedtek az elmúlt években?
Az ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a választók döntő többsége minden eszközt, még a tisztességtelent, a hazugot is megengedhetőnek tartja csak ezért, hogy megdöntsék a jelenleg hatalmat. A cél nem szentesítheti az eszközt. A baloldali ember sem romlott, s nem is erkölcs nélküli.
Ha csak szűkebb pátriánkban, a kerületünkben nézünk szét a baloldali
emberek között, bizonnyal nem akad köztük egy sem, aki nem jellemes, erkölcsös, a közjóért tisztességesen küzdő MSZP-s, DK-s, Együtt 2014-es jelöltet képzel el ideális személyként képviselőjének. 
De vajon el tudják-e a helyi választókerületekből érkezők érni, hogy a pártok felső vezetésében ugyanaz a tiszta erkölcsiség érvényesüljön, mint a földközeli világban?
Mit ígér most például az MSZP? „A gyermekek, a nők, a munkavállalók, a nyugdíjasok, valamint a kis- és középvállalkozók egészen biztosan nyertesei lesznek a szocialisták kormányzásának.”
Mi van akkor, ha ezen ígérgetők már most tudják, hogy győzelmük esetén nem is akarják megvalósítani mindezt, csak mézesmadzagként húzogatják az orrunk előtt? Sajnos, Herczog Editék esetéből kiindulva joggal gondolhat erre is bárki.
A kérdésre a baloldali vagy a baloldali eszmeiséggel kacérkodó bizonytalan, ámde tisztességes tömegeknek kell megadni a választ.
Nagyon megalázó, ha valakit lesajnálnak, becsapnak, hülyének néznek. A tapasztalatok alapján azonban okkal vizionálhatunk arról, mi következnék egy esetleges mézesmadzag húzogatással megszerzett szociálliberális politikai győzelem után 2014-ben. 
Kinek lenne ez jó? A madzaghúzogatóknak?
Valószínűleg csak nekik.

Horváth K. József

Egyéb kategória