István, a király előadás a szegedi Dóm téren, amelyet a minap az RTL Klub vetített
A Tizenhetedik Online elektronikus postaládájából az alábbi véleményt tartalmazó levél pottyant ki tegnap délután.
Kriston Ákos olvasónk levele az Alföldi Róbert által rendezett István, a király című rockoperáról
Életemben eddig egyetlen egyszer próbáltam kritikát írni művészi alkotásról, mert akkor úgy éreztem meg kell szólalnom Jancsó Miklós és a művészet viszonyáról, de végül akkor nem lett belőle írás. Most másodszor veszem a bátorságot kritikához, és most valóban írok, nem hallgatok tovább. Van helyzet, amikor nem lehet némának maradni. Ez most olyan.
A napokban láttam az RTL-en Alföldi Róbert rendezésében a szegedi István, a király előadást és bár megvolt a jegyem a Budapest Arénába, úgy döntöttem, hogy ezt én nem nézem meg élőben. Nem legalizálom a jelenlétemmel ezt a gyalázatot. Mert ez az; gyalázat. Először azt hittem, csak bennem váltott ki ilyen heves érzelmet ez a rendezés, a Magyar Nemzet például elsőre igen visszafogott, semmitmondó írást közölt róla, de aztán áttört a gát, és megindultak az őszinte vélemények, mint pl. a Magyar Hírlapban Bayer Zsolté, és mára már a Magyar Nemzetben is igen kritikusan írnak róla.
Pedig a Jóisten látja a lelkemet, énbennem nem volt semmi előítélet. Én elég esélyt adtam magamban Alföldi Róbertnek, és a személyes érzéseket félretéve, amit csak tudtam megnéztem a Nemzeti Színházban. És ami tetszett azt megdicsértem, ami nem azt kritizáltam. De mindenképpen a tényekből akartam kiindulni. Én nem vagyok hajlandó összekeverni a politikát a művészettel, nem vagyok hajlandó előítéletek alapján mondani véleményt! Ezért is vettem jegyet a budapesti előadásra, hogy magam lássam, mi a valóság. Voltak félelmeim, de reménykedtem, hogy hátha valami érték születik. Nos, a Nemzetiben a kép igen vegyes volt, ezért azt mondom: összességében középszerű. De ami a Dóm téren történt, az már nem egyszerűen rendezési kérdés. Az valami más. Az tudatos nemzetgyalázás! És ez már nem magánügy, nem előítélet, nem művészi szabadság! Itt már meg kell állni és azt mondani: Ebből elég volt! Elég!!! Ezt nem tűrjük tovább! Sajnos, igaza van mind Bayer Zsoltnak, mind a többi bírálónak. Minden ízében, velejéig torz és gyűlölködő ez a rendezés!
Csak egyetlen dolog nem történt meg eddig: levonni a következtetést, hogy mi is volt valójában a célja ezzel Alföldinek. Nincs mit kerülgetni többé, nincs értelme mentségeket keresni! Ebben a rendezésben minden és mindenki borzalmas/szánalmas negatív hős. István úgy viselkedik, mint egy rakás szerencsétlenség, Koppány egy tahó, vérszomjas, hatalmi megszállott maffiózó, Gizella (!) egy ledéren viselkedő és öltözködő buta nő, Asztrik kétszínű, kaján és cinikus szélhámos, a papok az erőszak jelképei, a német lovagok nácik, Torda primitív, kábítószeres népvezér, a regösök ostobák, a nép, mint a nyáj, a szentkorona börtön, és talán a legundorítóbb húzás: egyedül a kétszínű, hol ide, hol oda csapódó magyar urak vannak magyar ruhában. Bocskaiban. Ezek a magyarok… Hát ilyen véletlenek nincsenek! Ez egy jól átgondolt és végrehajtott, tudatos támadás és lejáratás volt minden ellen, amire a magyar történelemben büszkék lehetünk! Minden nemzeti érzés lerombolása lehetett a cél! Aljas módon, éppen a legszentebb ünnepen és a leginkább összetartó erejű művészi alkotás felhasználásával! Ez nem előítélet, ez nem összeesküvés-elmélet, ez maga a valóság! Ezt nem lehet másként értelmezni! Ez arcátlanság! Én jó szándékkal és sok türelemmel közelítettem Alföldi személyéhez és munkásságához, de naív voltam. Ő és az ő körei nem ismernek semmilyen határt. Csak egyet tudnak: mélységesen gyűlölni mindent, ami magyar és keresztény. És ez az a pont, ahol azt kell mondanunk közösen, összefogva, hogy: Elég, ne tovább! Ezt a szélsőséges, kirekesztő gyűlölködést nem tűrhetjük! Nyilvánosságra kell lépnünk mindannyiunknak, jóérzésű magyar embereknek és meg kell akadályoznunk ennek a gyalázkodásnak a továbbterjedését! Felhívok minden egészséges önérzetű, magát magyarnak tartó embert, ne menjen el a Budapest Arénába megnézni ezt a mocskolódást. Ez a legméltóbb tiltakozás! Tüntessünk némán, hátat fordítva az előadásnak ez ellen az ocsmányság ellen! Nem asszisztálhatunk nemzetünk meggyalázásához!
És hogy hogyan adhatta ehhez Szörényi Levente a nevét, az valóban talány…
Budapest, 2013. augusztus 27.
Kriston Ákos