A 90 éves Duda Mihály és köszöntője, dr. Fenke Ferenc írása

  \"\"\"\"\"\" \"\"\"\"

\"\"

Ünnepelt és ünneplők: Duda Mihály Orbán Viktor emléklapjával, leánya és veje, illetve dr. Fenke Ferenc képviselő

Te jó ég, szépkorú lettem!

Az első furcsa jel az volt, hogy sokkal többen hívtak, mint ahogy azt évente megszoktam a születésnapomon, a második, hogy a Rákosmente Önkormányzata is felköszöntött e különleges évforduló alkalmából, de hiszen 90. éves lettem. Ez pestiesen szólva nem semmi, viszont jó alkalom arra, hogy visszapillantsak erre a „néhány” évtizedre.
Endrődön születtem egy nyolcgyermekes családban. Édesapám kereskedőinasnak adott egy kis üzletbe, amely akkor a Hangyához tartozott. Jó iskola volt ez, hiszen mikor felszabadultam, a többi között ez az üzlet lett a kenyéradóm. Heti piacokon is dolgoztam Endrődön, Kondoroson és Endrőd-Szentlászlón. Alig tizennyolc évesen apám „megkorosított”, letette értem a Hangyánál előírt kauciót, így központi állományba kerültem. Dolgoztam utazó-leltározó ellenőrként, majd később a személyzeti főnök „mélyvízbe” dobott. Akkor már háborús szelek fújtak, amikor Bükkszentkereszt, Sárospatak Tiszakarád boltjai adtak nekem munkát. Gyűltek az ajánlólevelek, amelyekkel visszatérhettem a Viharsarokba. A front idején már főüzletvezető voltam Orosháza szentetornyai részén. Aztán családalapítás és Püspökladány következett. Már együtt pályáztunk feleségemmel, aki minden papírmunkát levett a vállamról. Évekkel később Szolnokra költöztünk, gépkocsis utazó lettem az Édességbolt Nemzeti Vállalatnál, amely 1950-ben fúzionált a Füszérttel. Sokat dolgoztam, s ezt értékelve kineveztek lerakatvezetőnek. 1958. január 1-jén a Csemege Vállalat szolnoki áruházának a híres „Hatvanasnak” polgári nevén a 121-es boltnak lettem a vezetője, ahol akkoriban 19 fő dolgozott. Huszonöt év alatt 59 szakmunkást vettünk át más vállalatoktól, a többi 133 dolgozót a szakmunkás tanulóinkból pótoltuk. Sok-sok elismerést, számos kitüntetést kaptunk és kaptam. Több mint öt évtizedig voltam igazgató, és onnan mentem nyugdíjba. De nem nyugodtam, tovább dolgoztam, intéző lettem az Interturist-nál. Majd néhány évvel később ténylegesen abbahagytam a munkát. Annak érdekében, hogy közelebb lehessünk a családhoz öt esztendeje költöztünk feleségemmel Rákoskeresztúrra, aki több mint 60 esztendőn át volt hű társam. A költözést követően sajnos egy évvel később megbetegedett, és magamra hagyott. Azóta is ebben a szép kerületben élek és emlékirataimon dolgozom. Van még teendőm bőven, remélem lesz időm befejezni…
 
Duda Mihály



Dr. Fenke Ferenc honlapján találtuk az alábbi írást

Számos nagyszerű, idős ember él választói körzetemben.
Ma a 90. életévét betöltött Duda Mihályt köszöntöttem.
Fogvacogtató időben érkezem a Földműves utca 11-be. Csengetek, bebocsáttatok. A második emeleten elegáns, fiatalos úr fogad. Bemutatkozom, “lekabátolok”. Ünnepelt jelenlévő családtagjai – kiváló küllemű magyar emberek – invitálnak, hellyel kínálnak, majd maga az ünnepelt – a korábban ajtót nyitott elegáns és döbbenetesen fiatalos úr – is előkerül: Ő 1923. február 16.-án született Duda Mihály. Átadom Neki Magyarország Miniszterelnöke által küldött emléklapot és az ajándék vörösbort, közben elkészülnek a családi fotók.
A 90 éves Duda Mihály elmondja, hogy életútja nem szokványos: közel 54 éven át dolgozott ugyanazon a munkahelyen. Keresztúrra néhány éve költözött, de lévén, hogy lánya Rákoscsabán él, semmiben nem szenved hiányt. (Megemlítem, hogy naponta, a Ferihegyi út 95. sz. alatt rendelek, szükség esetén tehát bármikor rám is számíthat.)

Bár “a jó vendég az, aki rövid ideig marad”, hosszasan beszélgettünk még a kiváló egészségnek örvendő 90 éves Duda Mihállyal, akitől búcsúzóul engedélyt kértem (és kaptam!), hogy 10 év múlva újra felköszönthessem.

Egyéb kategória