Katicabogár — Szerkesztőségi jegyzet

Tengelyt akasztott a kagyló a katicabogárral a minap.

A kagyló toleráns a testébe kerülő pici homokszemekkel, parányi élősködőkkel, bár végül – lassan ugyan –, de ő is fölemészti ezeket. Módszere helyességéről győzködte a hétpettyest vitájuk során. Mondta, védekezésképpen termeljen ő is valami hasznosat. Ha igazgyöngyöt nem is, de annyi szép dolog van még a Földön, válasszon egyet, és örvendeztesse meg vele a világot. A katica azonban hajthatatlannak bizonyult.

Voltaképpen mi is nagy kagylók, ehetetlen osztrigák vagyunk a Glóbuson éppúgy, mint itt, Rákosmentén.

Homokszemeink, élősködőink nekünk is akadnak bőven.

Itt van például a minapi gyalázatos horogkeresztes történet.

$\"\"$ A Tizenhetedik Online a felfedezés pillanatai után nem sokkal már beszámolt róla, hogy az 525. téri játszótér csúszdájára ragasztgatták föl a tiltott önkényuralmi jelképet. Ötkilós burgonyás zsák címkéiből illesztgették egymás mellé a horogkereszt-formát.

Az „élősködőknek” sok idejük lehetett, amíg a meglehetősen méretes jelképet mozaikszerűen egymáshoz pakolták. A játszótérre érkező szülők azonnal szóltak Koszorúsné Tóth Katalinnak, a körzet önkormányzati képviselőjének, aki tájékoztatta a rendőrséget. Az eljárást a percekkel a riasztás után helyszínre érkező rendőrök megkezdték.

Az ilyenfajta élősködőkkel nem nagyon lehet mit kezdeni. Némi baksisért bárhol föltűnnek, ahol a megrendelő érdeke diktálja. Sírokat gyaláznak meg, zászlót égetnek, antiszemita rigmusokat skandálnak a futballmeccseken, hol mire van éppen szükség a társadalmi feszültség fenntartásához vagy felszításához.

A „nagy kagyló” azonban elbánik velük. Fénylő, fehéres gyöngyházba ágyazza az „élősködőket”. Igazgyöngy lesz belőlük is, ha akarják, ha nem.

Szomorúbb azonban a helyzet a nem igazgyöngyök esetében. Ilyenkor nem a hordalék, a természetes közeg szivárogtatja beléjük a homokszemeket, hanem mesterségesen helyezik el bennük. Méghozzá haszonszerzés céljából. Azért, hogy az behelyezett hulladékok általuk is gyöngyhöz jussanak a haszonlesők. A kagyló eljárása ugyanis nem különbözik az igaz és a „hamis” gyöngy készítése során. A csillogó bevonat ugyanúgy kalcium-karbonát kristályt „présel ki” a kagylóból, mint a természetes szennyezőanyag. A végtermékben, csillogó ékszergömbben a különbséget csak szakember veszi észre.

De az észreveszi!

Vizoviczki, a diszkókirály is úgy termelt gyöngyöt némelyeknek, hogy nem kis közbizalommal felruházva oda helyezték, ahol a legtöbb hasznuk származott belőle. Miközben javában kígyózik a becsapottak sora, ismeretlen okok miatt eltűnt, vagy életüket vesztett személyek ügyében nyomoz a rendőrség.

Közbizalom által fölruházott ember zavartalanul ügyködik szűkebb környezetünkben is. Ne firtassuk, hogy milyen szervezet – kulturális?, művészeti?, sport? – keretében, hiszen a törvény alapján az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. De hány olyan ember él e hazában, akit simán csak becsaptak, jogerős bírói ítélet azonban soha nem hoztak az ügyben. Kevesen lehetnek azon szerencsések, akiket nem csaptak még be, nem szenvedtek kárt, nem vertek még át soha életük során olyan személyek, akikben ezért vagy azért megbíztak.

Ám az a szervezet, amely nyilvánvaló közbizalmi támogatással fogad tagjai közé valakit, föl sem tételezi, hogy a jövevénynek nem tiszták a szándékai. Nagy segítőként érkezik, s majd mikor ígéretét nem teljesíti, komoly bajba sodorva az őt gyanútlanul befogadó szervezetet, egyszerűen eltűnik. Elnyeli a föld. A becsület, a jóhír megőrzése véget teljesít helyette valaki más. Mentve a menthetőt, miközben a közbizalom közvetítője nagy kerek szemekkel bambul a világba, és csodálkozva csóválja a fejét, mondván: mik meg nem történnek manapság.

Majd egy híradás arról tudósít, hogy az eltűnt „jótevő” egy másik szervezet vezetésében „képzi a gyöngyöt”. Tanácsokat ad, irányít, mintázza a tisztesség szobrát. Ha ott is kitelik a becsülete, bizonyára tovább áll oda, ahol még hisznek neki. A háttéremberek jóvoltából azonban valahogy mindig a felszínen tud maradni.

Velük nehezebben birkózik meg a társadalom. Hiszen ideig órái védelmet élveznek. A nagy kagyló számára nem érzékelhető, hogy szerves élősködőről vagy mesterségesen odapottyantott hulladékról van szó.

Előbb utóbb persze kiderül. Legalábbis a szakembereknek.

A kagyló a tenger mélyén nem ismeri Madáchot, az általa leírt kémiai folyamatot azonban mégis alkalmazza: „Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad.”

Valami ilyesmi miatt veszhetett össze a hétpettyes is tengeri társával. A katicabogár se olvasta Az ember tragédiáját, s kémiából is meglehetősen képzetlen. Nem csoda hát, ha a kagyló helyett ösztöneire hallgat.

Egyszerűen megeszi a tetveket.

Horváth K. József