Karón varjú (Szerkesztőségi jegyzet)

$\"\"$

Gyurcsány Ferenc prolizás közben

Karón varjú

(Szerkesztőségi jegyzet)

A televízióban Gyurcsány Ferencet kérdezik egy sajtótájékoztatón a minap. Idézik Facebook bejegyzését, amelyben Orbán Viktort felkapaszkodott prolinak nevezete. Miközben e szokatlanul nyers, szándékosan bántó, személyeskedő minősítés elhangzik az újságírónő szájából, a kamera Gyurcsány Ferenc arcát mutatja egészen közelről. Közömbös arccal fogadja a kérdést, mintha a délutáni csúcsforgalomról beszélne valaki. A lelke mélyén valószínűleg örül is, így legalább szerepelhet, ráfigyel a nyilvánosság. Hiszen éppen azért emlegette Orbán Viktort negatív kontextusban, hogy egy ilyen kérdés horogra akadjon. Hogy a tábora ettől az ízléstelen, s mint kiderül, hamis prolizástól egy cseppet nagyobbra nőjön.

– Mi az a proli? – kérdezi tágra nyílt szemekkel rákoshegyi barátom tizenhat éves kamaszlánya, aki bújja a történelmet, szépen szerepel tanulmányi versenyeken, s még sincs fogalma arról, mi e hajdan nagyon is közkeletű szónak a jelentése. Mondom neki, hogy eredetileg munkásembert jelentett, proletárt. Abból rövidült. Mostanra jelentése negatív irányba csúszott. A proli rendkívül alacsony műveltségű, sekélyes szellemi igényszintű városi réteg tagja, aki nem vagy alig dolgozik, eltartatja magát.

Közben Gyurcsány válaszolni kezd, saját proli származásáról beszél. Emlékeztet rá, hogy szoba konyhában nevelkedett, hogy volt olyan karácsonyuk, amikor nem volt karácsonyfájuk, hogy az anyja és az összes rokona is prolinak tartja magát. Aztán, szerencséjére, lediplomázott, ő egyedül a családból. Azaz felkapaszkodott. Úgy, mint Orbán Viktor.

– A különbség kettőnk között, hogy én nem szégyellem, hogy proli voltam, ő pedig igen. Amikor kormányoztam, arra törekedtem, hogy a szegénynél maradjon több, a gazdagnál kevesebb. Orbán ennek az ellenkezőjére törekszik. Én osztályommal szolidáris voltam, a mai miniszterelnök viszont szégyelli és bünteti az osztályát.

$\"\"$ – Miért mond ez az ember ilyeneket? – kérdez ismét a kamaszlány. Látszik rajta, hogy nem érzi jól magát a bőrében. Nem szereti az olyan társalgást, ahol valakit annyira igyekeznek meggyalázni, hogy az már a hallgatóságnak is kényelmetlen.

– Igaz lehet ez? – kérdi a tekintete.

Mit mutatnak a tények?

A Wikipédia adatai szerint Gyurcsány Ferenc apai nagyapja, Gyurcsány Géza pénzügyőrtisztként dolgozott; apja, id. Gyurcsány Ferenc pedig ötévesen elvesztette szüleit; lecsúszott középosztálybeli családból származott, és rendezetlen életmódot élt. A Magyarok Világszövetsége által feltárt iratok szerint édesapját többször elítélték kisebb bűncselekmények elkövetéséért. Gyakori és túlzott alkoholfogyasztása és rendszertelen munkaviszonya pedig nehéz életkörülményeket teremtett a család számára. Édesanyja, Varga Katalin pápai munkáscsalád gyermeke, gyárban dolgozott.

Ugyancsak a Wikipédia szerint Orbán Viktor apai nagyapja, Orbán Mihály állatorvossegéd és állattenyésztési brigádvezető. A második világháború után került Alcsútdobozra, ahol gazdálkodással foglalkozott. Édesapja Orbán Győző mezőgazdasági üzemmérnök, édesanyja Sípos Erzsébet gyógypedagógus és logopédus.

A rákoshegyi ifjú hölgy megérezte, hogy itt valami nem stimmel.

A párhuzam alapja egyszerűen valótlan. Az egyik ág proli, a másik nem.

Ahhoz különleges (gyomori) képességek kellenek, hogy valaki valótlan alapról kiindulva mondjon másról erkölcsi ítéletet. A szónok szerint nyilván jó lenne, ha az az ág is proli lenne, de mint láttuk, de facto nem az. Nosza, akkor mondjuk annak, és kész. Csapjuk be újra a még ránk figyelő embereket, a mai proletárokat, nem húzogattuk még a mézesmadzagot előttük eleget.

Vajon miért nem érezték az „övéi”, hogy Gyurcsány Ferenc mennyire szolidáris velük, ahogy most állítja? Miért dobták ki az elvtársai előbb a kormányfői, majd a pártelnöki székből? Miért döngölték betonba szocialista pártját a 2010-es választásokon? Miért állnak még két évvel az országgyűlési választások után is sokkal többen a Gyurcsány Ferenc által lenézett Orbán Viktor mellett, mint őmellette?

Vagy.

Miért érzi rosszul magát egy rákoshegyi gimnazista a dehonesztáló szavak hallatán, miközben az elmondottaknak a felét sem érti meg?

Netán a valóság és a hamisság között még ösztönös gyerekfejjel sem oly megerőltető különbséget tenni?

Úgy fest, az erkölcs, az emberi jóérzés – bármilyen szívós, nemzetközi harc folyik az összezúzására – ellenáll.

– Láttam én már karón varjút! – mondá a népi bölcselet. S ha a hitelminősítők, az Európai Unió vagy az IMF elszomorítóan tendenciózus magatartására gondolunk, hihetünk is neki.

Ettől azonban a hazugság még hazugság, a tisztesség pedig tisztesség. A Rossz harcol a Jóval. A csatában mindenki annak szurkol, ami közel áll a szívéhez. Ez kinek, kinek személyes döntése.

Biztató, hogy demográfiai téren – a jelek szerint – nem állnak fényesen a Rossz ügyei.

Az adatok ismeretében elmondható: nemcsak Rákosmentén.

Horváth K. József