TIZENHETEDIK ONLINE

A Rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola a legtöbb évet tudja maga mögött Rákosmente iskolái között. 250 éves! 1762-től már szervezetileg is gondot fordítottak a gyermekek nevelésére és oktatására! Még meg sem született Mária Terézia Ratio Educationisa (Nevelésügyi rendelete 1777-ben)! Magyarországon még nem fontos az írás, olvasás, számolás, de Rákoscsabán már osztálytermet létesítettek a kialakult igények miatt! A 6 – 12 éves korosztályú gyermekeknek csak az 1868-as Népiskolai Törvény óta kötelező az elemi! Ebben a rövid emlékezetben csupa felkiáltó mondatot kellene lejegyezni! Számtalan kérdés merülhet fel a 250 évvel ezelőtti iskolával kapcsolatban.

Kik tanítottak? Milyen körülmények között tanultak a gyerekek? Mentek-e tanulni a gyerekek? Fontosnak tartották-e a tanulást? Megérte tanítónak lenni? Volt-e táskája a gyerekeknek? Milyen könyvekből tanultak? Hol tanulhattak tovább? Sorolhatnánk még!

Az biztos, hogy ma, az emberek többsége fontosnak tartja a tudást. Még azok is, akik korábban – diákkorukban – hanyagolták ezt a tevékenységet. Érdemes hát elidőzni egy kicsit a régi iskolák – s vele együtt a mi rákoscsabai iskolánk – életével! 250 év olyan hosszú idő, hogy nagyon kevés konkrét adatunk van. Ráadásul a régi rákoscsabai községháza 1889-ben leégett minden iratával együtt. Elmondható – nem csupán a hatás kedvéért -, hogy a mai 12 éves korú gyermekek a 250 évvel korábban élő hasonló korú gyermekekkel szemben elképesztően okosak! Persze nem ilyen körülmények veszik körül a mai tanulóinkat!

A képen már egy XX. század 20-as első évtizedeinek elemi iskoláját láthatjuk. Hasonlóak lehettek a régebbiek is. Táska, papír, golyóstoll, színes ceruza, könyvek, számológép, mobiltelefon nincs! Van helyette tekintélyelvű oktatás, osztatlan osztályok, amiben az elsős és a magasabb évfolyamba járók együtt vannak.  Van viszont erősen kopott iskolapad, abakusz, palatábla, palavessző, spongya, gyér világítás, hajópadlós terem, kiemelt tanári asztal a katedrán, feszület a falon, hangszer az egyházi énekek tanulásához. Tekintsük át röviden a 250 évet!

1762-ben Rákoscsabát elválasztották az isaszegi egyháztól és Pécelt, majd Rákoskeresztúrt hozzácsatolva önálló anyaszentegyházzá szervezték. Ez vezetett oda, hogy iskolát állítsanak fel a templom közvetlen szomszédságában? Szükség volt erre, mert ezt a katolikus és protestáns törvények már régóta elrendelték. Az egyházi hatóságok szigorúan tiltották a más felekezetűek iskolájába való járást, ezért a pici kis parókia mellett levő telken, a kántori lakással együtt 1762-ben iskola épült, amely még csak egy helyiségből állt.

1772-ben írták meg az első fennmaradt kántori díjlevelet is. Ebből kiderül, hogy a katolikus iskola első tanítója 23 évig tanított az iskolában, de a neve nem maradt fenn. A második tanítót Jedlicska Imrét 32 éves korában választottak meg 1785. Szent György napján, aki 30 évig tanított az iskolában. A harmadik tanító Merva Ignác 54 évig működött a faluban.

1859-ben Marencsik Károly plébános egy új iskolatermet építtetett „minden szükséges eszközökkel felszerelve 800 o. é. forintért.” A negyedik tanító Kirics István mindössze 5 évig, 1870 – 1875-ig viselte hivatalát a községben. 1875-1913-ig az idős Merva Ferenc lett a kántortanító, Merva Ignác fia. 1896-ban szükségessé vált egy második tanterem és egy másodtanító. A tanterem mellett a másodtanító részére egy lakószobát is építettek az 1898-ban Kosdról idekerült Genzor János tanítónak, aki 9 évig tanított itt. Méltó utódjául Fridrich Viktor választatott, majd 3. tanítóul ifjú Merva Ferenc, 4-nek pedig Barankovics Emília lépett munkába, kinek megválasztásával egy jó tanerőt nyert az iskola, mert rendes óráin kívül kézimunkára is oktatta heti két órában a felsőbb osztályok leánynövendékeit. 1905-re jutott el az egyház újból oda, hogy helyreállítási problémái voltak az iskolával. Az új plébános Dr. Lakatos Pál a kegyúrnővel, Laffert Matild bárónővel és az iskolaszékkel beszélte meg a problémát. A községnek ekkoriban 4.500 lakosa volt.

Az iskolaszék kimondta, hogy a meglévő két tanterem mellé még kettőt kell építeni, de nem a kántori udvarban, hanem a régi temetőnek a Petőfi és a Temető utcák találkozásánál lévő sarkán. Tanítói lakások építéséről is határoztak, hogy ne kelljen a továbbiakban lakbér hozzájárulást fizetni a tanítóknak. Az építést 1907 tavaszán kezdték el. A költségek tetemesek voltak: 25.955 korona 52 fillérbe került.

1912-ben a váci püspök megtisztelő látogatást tett a fennállásának 150. évfordulóját ünneplő iskolában is. Az idős Merva Ferenc itt adta át fiának a kántortanítói „stafétabotot”. Az új iskolaépület tanítói lakásait ifjú Merva Ferenc és Fridrich Viktor foglalták el. A templom melletti két tanterem azonban továbbra is működésben maradt. (Csak jóval az államosítás után bontották le. Az új iskola kiegészítő helyisége volt, ahol barkácsoló szakkör működött, melyből később a politechnika fejlődött ki.) A fejlődés további tanári állások szervezését tette szükségessé: 1913-ban Raikovits Kálmán, 1920-ban Vitárius Mihályné került az iskolához.

Az I. világháború idejéről kevés feljegyzés maradt fenn. Az iskola épületét a katonaság vette igénybe és katonatiszteket képző alakulat működött.

Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után az iskolát börtönnek használták. Ide zárták be azokat a baloldaliakat, akik a 133 nap alatt a község vezetésében valamilyen szerepet játszottak.

A lakosság száma közben egyre növekedett a fővárosból való kiköltözések miatt. 80 – 90 tanuló járt egy osztályba, ami nagyon megnehezítette a munkát.

1926-ban új tervet készítettek, melynek alapján az iskola bővítését úgy kívánták megoldani, hogy az eddigi földszintes épületre emeletet húztak.

Az emeleten négy osztályt alakítottak ki, így ebben az épületben már 6, a régivel együtt 8 tanteremben folyt, váltott műszakban a tanítás. 1927. májusában ünnepélyesen átadták az iskolát, ami a kibővült tantestülettel lényegében 1938-ig változatlanul működött.

A II. világháború iskolára való hatásáról még annyit sem írnak a helybeli krónikák, mint az elsőről.

1945-ben Magyarországon hatalomváltás történt, s ez nem hagyta érintetlenül az iskolát sem.

1946 elején megindult a felekezeti iskolák és tantestületek zaklatása, s a szülők már követséget is menesztettek emiatt a miniszterhez. 1948-ban kezdődött a rákoscsabai iskolák életének új szakasza. A XXIII. tc. alapján az összes felekezeti iskolát államosították, ezzel megszűnt a községi református iskola, és a katolikus iskolában vonták össze a két iskolát egy igazgatás alatt.

A törvényben megszabott utasításnak megfelelően végezték el az államosítás adminisztrációs teendőit. A helyi források szűkszavúak. Egyszerűen rögzítik a tényeket mindenféle megjegyzés nélkül. Az összevont iskola igazgatói szinte évente cserélődtek. Az első igazgató a római katolikus iskola volt tanítója Fridrich Viktor lett 1948-ban. Nyugdíjazása után a volt református iskola tanítója Farkas Sándor az igazgató. A nevelői létszám – éppúgy, mint a gyermeklétszám – elég magas. A tanítás több épületben folyt. 1949-1951-ig már Kőhalmi László vezeti az iskolát. Miután őt kinevezték a kerületi oktatási osztály vezetőjének, 1951- 1952-ig Kovács Zoltán az igazgató. Ő sem maradt sokáig, helyére Poór Lajos került 1952 – 1955-ig.

1950. január 1-én Rákoscsabát is Budapesthez csatolták. Felszámolták a községházát, ahová a megalakult XVII. kerületi Tanács önálló leányiskolát szervezett.

A volt katolikus iskola a Gaál Gaszton Fővárosi Általános Iskola nevet viselte. (A Temető utca neve helyett, néhány évig a földbirtokos és kisgazdapárti képviselőről Gaál Gasztonról nevezték el az utcát, aki 1862-1932-ig élt.)

Tehát Gaál Gaszton utcai iskola fiúiskola, a volt községházában elhelyezett iskola (ma Rákoscsabai Közösségi Ház), pedig lányiskola lett.

Az első nyári tábor 1950-ben még a csabai strandon volt. Az úttörők lehozták az iskola padlásáról a cserkészek sátrait, megjavították, és ezekben aludtak. A következő években már megszervezték – mindig máshol – az ország területén az úttörőtáborokat. (Ma a 250 éves iskolában újraszerveződtek a cserkészek is.) A 70-es években a kerületi tanács – megkönnyítve a táboroztatást – két állandó táborhelyet biztosított az úttörők részére (Nagyvisnyó, Káptalanfüred). Az 1956-os forradalom miatt Vincze Ferencné igazgató elhagyta az országot, majd az események elmúltával 1957-ben Palotás Bélát nevezték ki intézményvezetőnek. Az ő világa a szocializmus volt. Meg akarta változtatni a gyermekek és szüleik világképét. Egy utat tartott helyesnek, hogy ne legyenek másképp gondolkodók.

1960 őszére elkészült a kibővített iskola. A Göcsej utcai épületben (időközben a kisgazdapárti politikus nevét Göcsej utcára cserélték) négy tanterem épült. Kialakult az épület „L” szárnya. Az emeleten és a földszinten két-két tanterem lett, ezek alatt pedig egy alagsori pince húzódott, melyben szükségtanteremként politechnikai műhelyt rendeztek be. (Ekkor bontották le az ősi katolikus iskolát. Ma parkoló van a helyén.) Az építkezés költségei megközelítették a 900.000.- Ft-ot.  Mikor az új szárny megépült, a feltételek óriásit javultak, a felső tagozat váltakozó tanítása végre megszűnhetett.

Érdekes, hogy milyen kihangsúlyozott szerep volt az iskolák életében a takarékbélyegnek. Az értekezletek jegyzőkönyvei büszkén írják le, hogy milyen sokszor lettek elsők a kerületi iskolák és 3 –ok a fővárosi iskolák versenyében.

Az iskolaköpeny viselését, kötelező hordását is a 60-as évek elején vezették be. A tisztaságra is nagyon odafigyeltek már, megszólták, ha valaki koszosan járt, sőt előfordult, hogy szüleit is behívatták ezért az iskolába.

Az 1962-es év, a 200 éves jubileum megünneplésére való felkészülés jegyében telt el.   Furcsa módon az egyház képviselőinek jelenlétét senki sem hiányolta, pedig a 200 évből 174 év az övéké volt. Sajnos a krónikaírás is lezárult ezzel az esztendővel. Utasításokból papírkötegek állnak lefűzve az iskola irattárában. Minden mozdulatra, tevékenységre volt egy rendelkezés, egy határozat, egy utasítás, amely még lefogta a kezét az önálló gondolkodásra is képes nevelőknek.

A 60-as évek második felében eljutottak oda, hogy az iskolával szemközti telken kialakítsák a sportudvart, kerítést építsenek, és a gödöllői erdőgazdaságtól kapott facsemetéket is elültessék. 1966-ban kapta meg az iskola az első televíziót a minisztériumtól.

1973-ban kerülhetett sor újabb bővítésre. A kerületi tanács elrendelte a tornaterem építését. Ekkor kapta az „L” alakú iskola a következő szárnyát, így már majdnem „U” alakot vett fel.

1974-ben Palotás Béla igazgató nyugdíjba ment. A kerületi tanács az iskola egyik régi nevelőjét, Kovács Lajosnét nevezte ki vezetőnek, aki 5 évig állt az iskola élén.  Az 1979-80-as tanévben az oktatási osztály úgy határozott, hogy összevonja a két iskolát, a Péceli út 130. alatt működő (korábban Kossuth u. 66., ma Péceli u. 222. Rákoscsabai Közösségi Ház)) iskolát és a Göcsej utcait. Az összevont iskolát egy évig a leányiskola vezetője, Bohák László igazgatta. Az ő nyugdíjazása után 1981-ben Bakos Ferencnét nevezték ki igazgatónak. Az iskola egy vezetés alatt, de két épületben működött.  Az újraszervezés miatt a Péceli úti részlegben már csak az első és második osztályosokat oktatták.

1982-ben az iskola új ebédlőt kapott, a gyakorlati kertben felállított 60 személy befogadására alkalmas faházat.

1984-ben Bakos Ferencné családi ok miatt fizetés nélküli szabadságra távozott, s helyére Hegyi Gézát nevezték ki igazgatónak, aki helyettesként már eddig is szívén viselte az iskola sorsát. A nevelők száma 35, míg a gyerekeké 478 fő volt. Ekkoriban szüntették meg az iskola melletti óvodát, s adták az iskolának 4 termével együtt. Így feleslegessé vált a Péceli úti iskola, amit 1989-től a XVII. kerületi Bartók Béla Zeneiskola tanulói vettek használatba.

A rendszerváltás utáni első igazgató Kismarjai Emil volt. A 230. évforduló tiszteletére 1992-ben az iskola felvette Jókai Mór nevét, aki 1848. augusztus 29-én a helyi katolikus templomban kötött titkos házasságot Laborfalvi Róza színésznővel. Az évforduló alkalmából rendezett programokat a Dózsa Művelődési Házban tartották meg, amiből hagyomány is alakult. Azóta minden évben ott tartják meg a Jókai Napot. A névfelvétellel együtt megalapították a Jókai Díjat, amelyet minden évben azok a 8-os tanulók kapnak, akik az iskola legkiválóbb növendékei. 1997-től a kimagasló eredményt elért 4. osztályos tanulók „kis” Jókai Díjat kaphatnak. 1998-ban Tömpe Emőke keramikus művész elkészítette a díjazottak számára a Jókai Emlékplakettet is.

A zseniális író, Jókai Mór iránti tiszteletét az iskola 2000-ben – születésének 175. évfordulóján – egy Tömpe Emőke által kerámiából készített Jókai Emlékfal felavatásával fejezte ki.

Visszatérve az igazgatók felsorolásához 1994-2006-ig Tóth Ferencné volt az iskola igazgatója. Őt követte Ujváriné Gercsák Anikó, aki jelenleg is vezeti az iskolát.

2008-ban adták át első alkalommal a pedagógus Jókai-díjat, amelyet a tantestület akarata alapján adnak át egy-egy alsós és felsős pedagógusnak. 2009-ben ÖKO iskola minősítést szerzett az iskola, és megépült a műfüves pálya.

2011. augusztus 31-én új fejezet kezdődött az iskola történetében azáltal, hogy fenntartóváltás következett be. A Rákoscsabai Református Egyházközség átvette az intézményt Rákosmente Önkormányzatától. Ezt jelezte, hogy szeptember 1-jén a tanévnyitón több mint hat évtized után egyházi személy is köszöntőt mondott. Simonfi Sándor Esperes Úr többek között úgy fogalmazott, hogy a matematika és a nyelvtan szabályai ugyanazok egy református iskolában is, tanulni ugyanúgy, és ugyanazt kell, mint eddig is.

Bár a változást sok izgalom előzte meg, a fenntartó – ill. annak képviselője dr. Füzesi Zoltán lelkipásztor – és az iskola között létrejött példás együttműködés gördülékennyé tette az átmenetet, és szép jövőt ígér.

Összeállította: Szanyi Dezső