Pénzes József, a zászlótartó

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

  \"\"

\"\"

Pénzes József

Aki részt vesz kerületi megemlékezéseken, koszorúzásokon, felfigyelhetett már arra, hogy az emlékművek mellett mindig ott áll ugyanaz a zászlótartó, aki tévedhetetlenül tudja, hogy mikor kell a lobogót vállhoz emelni, félárbócra engedni, vagy éppen valamelyik irányba elindulni vele. Hibátlan ünnepi öltözete, rezzenéstelen arca és feszes testtartása sugallja, hogy itt valami másról van szó, mint egy szokásos zászlótartásról, s hogy ez számára több, mint feladat. Küldetés, tanúságtétel, tisztelgés azok előtt, akiket a jelenkor méltónak tart az emlékezésre. A 60. évforduló alkalmából rendezett ünnepségeken is ott láttuk őt mindenhol, amint csendesen, észrevétlenül szinte egybeolvad a zászlóval, s válik természetes részévé az aktusnak. S teszi ezt szívből jövő szolgálatból, őszinte kegyeletből.
Amikor megalakult az ’56-osok Országos Szövetségének kerületi szervezete, Oláh Ödön roma származású társam nyomta a kezembe ezt a zászlót, s csak annyit mondott: „Vigyázz rá!” Ő azóta már meghalt – én meg tovább őrzöm azt, ahogy kérte – emlékezett vissza az előzményekre Pénzes József, a történelmi zászló tartója. Rákoshegyen lakik, a Rákóczi Ferenc utcában, s ő az ’56-osok Országos Szövetsége kerületi szervezetének elnöke. Maga is ’56-os veterán, elsősegélynyújtóként részt vett a harcokban a Divatcsarnoknál, amit az oroszok kiraboltak, felgyújtottak, majd pedig lebombáztak. A civil életben mentősként dolgozott a kerületben. Munkája során ’78-ban volt egy balesete egy kamionnal a Kucorgó térnél. Az erről szóló híradásban pedig a Népszabadság azt írta róla, hogy meghalt. Ám szerencsére nem így történt. A mondás szerint pedig kinek halálhírét keltik, hosszú életű lesz a földön. Szívből kívánjuk, hogy így legyen!


\"\"