Gózon Gyulára emlékeztek a díjátadáson

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Elől a két díjazott: Csopják Sándor és felesége, Csopjákné Herbszt Erzsébet. Mögöttük Horváth Tamás alpolgármester, Szabó Ágnes színházigazgató és Rózsahegyi Péter képviselő.

\"\"

Széll Attila Anatolij Vasziljev világhírű rendező üzenetét tolmácsolja

\"\"

Nagyváradi Erzsébet prózával emlékezett

Gózon Gyula Kossuth-díjas színművész születésének 131. évfordulója alkalmából rendezett ünnepséget a Gózon Gyula Kamaraszínház a művész egykori lakóhelyén, a Gózon Gyula utca 1. szám alatt. Gózon Gyula haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. Az ünnepség részeként negyedik alkalommal nyújtották át a Gózon-díjat a színművész emlékének megőrzéséért, a Gózon színház  elindulásáért és további működéséért tett fáradozásáért. Az idei díjazottak: Csopják Sándor és felesége Csopjákné Herbszt Erzsébet, akik annak idején megvásárolták a művésztől a rákosligeti házat, s ahol azóta is méltón ápolják Gózon Gyula emlékét.
Az ünnepségen részt vett Horváth Tamás alpolgármester és Rózsahegyi Péter önkormányzati képviselő. A Gózon Gyula Kamaraszínház színésztársulatát Hajdú László, Nagyváradi Erzsébet, Haik Viktória, Takács-Kiss Zsuzsanna, Széll Attila képviselte, akiket Szabó Ágnes színházigazgató konferált föl a különböző prózai és zenei betétek előadása előtt.
A művészek a színház repertoárjából adtak elő alkalomhoz illő részleteket.
Rózsahegyi Péter köszöntőjében emlékeztett arra, hogy Gózón Gyula a helyi közösség részeként élt Ligeten, nem hűvös elszigeteltségben. A képviselő azon óhajának adott hangot, ha minél többen hasonlítanánk Gyózon Gyulára e tekintetben. Bár nincs ok panaszra, mert például itt van a remekül működő Gózon Gyula Kamaraszínház, amely a művész örökségét viszi tovább és bontakoztatja ki minél jobban. Kiemelte, hogy a ligeti közösség meghatározó tagjai Csopják Sándor és felesége, akik a Gózon ház épen tartásán kívül is sokat tesznek Liget kulturális életének erősítéséért.  
Az ünnepség keretében Széll Attila felolvasta Anatolij Vasziljev üzenetét, amelyet az 54. színházi világnapon a színházakban az előadások előtt Magyarországon is közreadták. Anatolij Vasziljev világszerte elismert színházi rendező üzenetében felteszi a kérdést, hogy szükség van-e színházra. Mint írja, a színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az országokban lejátszódó tragédiákhoz képest. Azonban leszögezi, hogy a színház bármit el tud mondani. "Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek, ahogy a rabok barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni" – írja a művész. Kiemelte, hogy a színház mindig volt, örökké lesz és az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá. "Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig hatol. Nincs szüksége közvetítőre" – fogalmazott az alkotó.
A Gózon-díjat és az emléklapot Szabó Ágnes adta át a Csopják házaspárnak.
Csopják Sándor elmondta, hatéves kora óta emlékszik Gyula bácsira és feleségére, Berki Lili nénire. Akkor még szembe laktak velük, sokszor jártak náluk a gyerekek, a szüleik jóban voltak Gózonékkal. Csopjákék tejet is termeltek, amit rendszeresen vásárolt tőlük a művészházaspár. S a hét egy napján, amikor szabadnapos volt a házi alkalmazottjuk, akkor a gyerekek vitték át nekik a tejet. Gyula bácsi gyakran ment át Csopjákékhoz, nyáron sok időt töltöttek közösen a Rákos-patak partján. A művész gyakran ott tanulta szerepeket, a verseket. Akkoriban más volt a patak, szép tiszta vize volt. Szívesen mosakodott benne, élvezettel feküdt ki a partjára pihenni, napozni. Csopják Sándor felidézte, hogy Gózon Gyula vallásos zsidó ember volt. A Rákosliget Zsidó Egyházközségnek világi elnöke volt. Vallását az ötvenes évek legkeményebb vallásellenes viszonyai között is gyakorolta. Gózonék nehéz körülmények között éltek. Az ötvenes években csak Gyula bácsi kapott állást, Lili néni – mivel a Horthy-kor színésze volt – nem.  Sokáig csak egy fizetésből éltek. A negyvenes évek derekén nagyon vigyázni kellett, hogy Gyula bácsi ne kerüljön koncentrációs táborba. Az elmondások szerint a Gózon Gyula 1. szám alatti házban is bújtatták őt. Emberi vonásairól szólva közvetlenségét emelte ki. Gyerekek, felnőttek egyarán élvezték a társaságában töltött időt. Mindig volt a környezetéhez kedves szava. Szeretett fütyülni, a hetvenes évek elején a mai Gózon emlékház udvarán még sokan látták őt jókedvűen fütyörészni. A Gózon Gyula Kamaraszínház közönséghívó füttyös szignálja is Gyula bácsi egyik kedves dallamát idézi füttyszóval. Csopják Sándor felidézte, Amikor Csopjákék megvették a házukat, Gózon Gyulának az volt a kívánsága, hogy töltsék meg gyerekekkel. Ez sikerült is, ma 16 unokával büszkélkedhet a család – zárta gondolatait Csopják Sándor.

\"\"
Megkoszorúzzák a művész emléktábláját

\"\"

Ünneplők és ünnepeltek