Már ég advent első gyertyája a Fő téren

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

A gyertyagyújtás pillanata

Meggyulladt az első adventi gyertya, Rákosmentén is megkezdődött a várakozás időszaka. A gyertyalángot Riz Levente polgármester lobbantotta föl, miután az egyházak képviselői elmondták adventi köszöntésüket.
Korábban a városvezető felidézte a rákosmenti adventek emlékét. Éppen tíz éve annak, hogy Riz Levente, kezdő polgármesterként karácsonyfát varázsolt a Polgármesteri Hivatal elé. Az azóta mély álomba szenderült buszpályaudvar vastagfüstös virulása ugyanis nem tette lehetővé, hogy a mai Fő téren helyet szorítsanak neki. A karácsonyfa állítás a változás jelképe volt.
Öt éve, hogy kész az új városközpont, öt éve, hogy megrendezésre kerül az adventi programsorozat. A programsorozat lényege, hogy a közösségeket továbbépítse, apropót adjon a találkozásokhoz, a beszélgetésekhez az új Fő téren. Mint a polgármester utalt rá, idén a korábbiaknál még gazdagabb lesz a műsorkínálat. Az adventi vásáron továbbra is a kézműves termékeké a főszerep, amelyekből akár szép karácsonyi ajándék is lehet. Megnyílt a műjégpálya is, amely délelőtt tíztől este nyolcig várja a rákosmentieket.
Simone Weil francia filozófus szerint „Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk”. Pilinszky János Advent című munkájában e gondolat kapcsán kifejtette: „Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”
A vágyakozás a felnőttek számára annyi, hogy karácsony idején legyen mód az elmélyülésre, az érzelmek és a gondolatok karácsonyfa melletti rendezésére, a családi örömök közös megélésre – mondta végezetül Riz Levente.