Rákoshegyért díj: Lakatos József Péter, mint Fogalom

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Lakatos József Péter

\"\"

A polgármesteri díjátadás

Lakatos József Péter vehette át szeptember 25-én este az idei Rákoshegyért díjat Riz Levente polgármestertől a városrész Baptista Imaházában. Az eseményen részt vett Dunai Mónika országgyűlési képviselő és a körzet két önkormányzati képviselője: Szabó Tiborné és dr. Bényi Zsolt.
Lakatos József Péter 1945-ben Rákoshegyen született. 1962-től mint faszobrász-restaurátor dolgozott a Szépművészeti Múzeumban, 1973 óta nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Galériában. 1975 óta tagja a Művészeti Alapnak, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A hatvanas években részt vett a Tóth Tibor vezette XVII. kerületi Művészetbarátok Köre és a Képzőművészeti Szakkör tevékenységében. Törzstagja az 1969 óta működő Gyulai Nyári Művésztelepnek. Alapító tagja a kerületben működő Vigyázó Ferenc Művelődési Társaságnak és a Czimra Gyula Önképző Egyesületnek is. 1991 és 2006 között az Erdős Renée Ház kiállításainak rendezésében jelentős szerepet vállalt. A Gyulai Művészek Társasága tagjaként több kiállításon szerepelt itthon és külföldön.
Szobrai a művészi kifejezés szolgálatába állított fafaragás mesterségbeli tudását tanúsítják. Az utóbbi időben inkább rajzokat készít, portréi elsősorban az ábrázolt személy lelki alkatának kifejezésére törekednek.
A képzőművészet mellett versmondással is foglalkozik: 1997 óta rendszeresen tart előadóesteket kerületünkben és szerte az országban.
Dr. Bereczky Loránd méltató gondolatait Bordi András műsorvezető olvasta fel.
„Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt megértő elnézésüket kérem, amiért levélben küldöm köszöntőmet, de az élet fura játéka kapcsán olyan ütközés támadt programomban, amely erre a megoldásra kényszerített. Mint az lenni szokott, a mai dátum előtt és természetesen utána sem lenne semmi elfoglaltságom, csak éppen ma van kikerülhetetlen kötelezettségem. Így hát bízva az Önök, a Polgármester Úr és nem utolsó sorban Lakatos József Péter megértésében az alábbi gondolatokkal kívánok tisztelegni a "Rákoshegyért díj" kitüntetettjének embersége és szakmai kiválósága előtt,
Lakatos József Péter – a "JÓZSI" – egy szeretetre méltó ember, de talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy Fogalom. Az emberszeretet, az önzetlen segíteni akarás, a közösségért vállalt szervező tevékenység, a hangulatteremtés mesterségének avatott szereplőjeként közöttünk járó tünemény! Örökké jókedvű – de én tudom, hogy tud haragudni is, mert a lelke érzékeny – olyan ember, aki fölött mindig süt a nap s a nap melegét leginkább megosztaná még talán haragosával is. Nyilván ezek a tulajdonságok, s a szűkebb pátriáért végzett munka mennyisége és minősége indította javallat tevésre azokat, akik ezt megtették, s a döntnököket, akik a díjat neki ítélték. Jól tették!
Lakatos József Péter Rákoshegy gyermeke. A gyermekkor meghatározó élménye, a család ezer szállal köti ehhez a vidékhez, illetve városrészhez. Itt járt iskolába, s itt volt aktív tagja annak a közösségnek, amely közösségben kibontakozhatott alkotói tevékenysége. Rajzai, szobrai a csoport bemutatkozó kiállításain a megcsodált és megbecsült alkotások közé tartoztak. Ki ne ismerné a mára már eposzi jelzőként munkáját kísérő "Fogas" című művét.
Ez egyszerű, látványban pontos szobor nemcsak a manualitás nagyszerűségének ékes bizonyítéka, hanem a gondolatiság, a művészi kifejezés nagyszerű megnyilvánulása. Az emberhez tartozó tárgyak csak utalnak viselőjükre, tulajdonképpen árvák, így utalnak a kor emberének magányosságára, de a megmunkálás pontossága révén a szépségére is. Józsi művészete lényegében ebben a kettőségben fogan: melankolikus, de ünnepien örömteli, magányos, de közösséget óhajtó lélek kinyilatkozások munkái. Tulajdonképpen élete is ilyen: nem tudjuk, mi zajlik gondolataiban, de abban biztosak lehetünk, hogy ha szükségünk van rá, Ő mindig ott lesz, s minden munkát vállal, hogy sikerünk legyen. Tulajdonképpen a csoport munkájában, s a Gyulai Művésztelep sorsában tetten érhető Józsi lelkes aktivitása.
A sors úgy hozta, hogy közel harminc éven át kollégák lehettünk. Úgy emlékszem, jó kollégák voltunk. Én minden esetre senkitől sem tanultam annyit a középkori szárnyas oltárokról, mint tőle. Nemcsak az anyag, a fa ismerete, hanem egy-egy tárgy története, szakirodalma, ikonográfiája is birtokában volt, tárlatvezetései élményszámba mentek. Egyszerűen úgy szerette azokat a remekműveket, mintha gyermekei lettek volna.
Vagy lehet, hogy azok voltak, illetve még most is azok?
A lényeg az, hogy az általa a szabadosan kezelt munkaidő és határidő miatt olykor viták is kisérték restaurátor munkáját, de azt mindenki tudta, hogy Lakatos Józsi kiváló restaurátor, s közösséget színesítő csodabogár! Végezetül én azt kívánom a Teremtőtől, hogy tartson meg ilyennek még jó sokáig családod, barátaid, ismerőseid, s szűkebb pátriád számára, és őszintén gratulálok elismerésedhez.
Önöknek pedig – még egyszer elnézésüket kérve a levelezésért – köszönöm, hogy meghallgatták üzenetemet. Szeressék Lakatos Józsit, mert megérdemli!
Bereczky Loránd”
A rákoshegyi közösség ajándékát Szabó Tiborné és dr. Bényi Zsolt adta át az ünnepeltnek.
A nagyszerű ünnepi műsort a Testore Vonósnégyes adta, benne Horváth Anitával, Herencsár Viktória cimbalomművész, kerületünk díszpolgára nagyon tehetséges leányával.

\"\"
Szabó Tiborné és dr Bényi Zsolt köszönti az ünnepeltet

\"\"

Versmondás közben