Tabajdi Viktóriáé az idei Rákoscsaba-Újtelepért Díj

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

A polgármester átnyújtja az oklevelet Tabajdi Viktóriánaknak. Háttérben a díj részét képező  emlékélremmel Serfőző Rozália.

Tabajdi Viktória, a Diadal Úti Általános Iskola magyar nyelv és irodalom tanára ma délután átvette a Rákoscsaba-Újtelepért Díjat Riz Levente polgármestertől.
A kitüntetettet Horváth Tamás alpolgármester, a körzet önkormányzati képviselője méltatta.

Laudációját közöljük.

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplők!

Sokáig gondolkodtam, milyen formában is méltassam Tabajdi Viktóriát, akit személyesen csak nemrég volt lehetőségem megismerni. Mert tudniuk kell, hogy Viktóriáról baráti beszélgetések alkalmával sokat hallottam, ő volt A TANÁR, AZ EMBER, AZ ANYA, A BARÁT csupa nagybetűvel. Így ismeretlenül bár, de szimpatizáltam vele.
Aztán amikor a Rákoscsaba-Újtelepért Díjjal jutalmazandó személyre szerettem volna a terület képviselőjeként javaslatot tenni, ismét rá irányult a figyelmem. Most pedig örömmel tölt el, hogy rövid időn belül polgármester úr éppen neki adja át ezt az elismerést.
Viktória emberi és szakmai szempontból is méltó e díjra. Akik itt összegyűltek, mind ismerik és tisztelik őt. Engedjék meg, hogy bemutassam Önökkel azt a Viktóriát, akit én megismertem
Viktória felső tagozatos gyermekekkel ismerteti és szeretteti meg a magyar nyelvet, az irodalmat, a művészeteket. Talán ez a gyermekek legfogékonyabb korszaka, az ő szemük úgy villan, hogy az minden vérbeli pedagógust inspirál. Többet, és még többet át akarnak adni ilyenkor a tanárok a jövő nemzedékének, formálni szeretnék őket. Az igazi nevelő olyan, mint a szülő, aki azt akarja, gyermeke vigye többre, mint ő, legyen sikeresebb. Ezért lehetőségeket kínál fel, bejárható és bejárandó utakat mutat, önzetlenül és viszonzást nem várva szeret, elfogad, támogat, segít.
VIKI, A NÉNI a tantárgyi ismereteken túl az egymásért felelősségvállalás és összetartozás fontosságát plántálja diákjaiba. Óriási életigenléssel, optimizmussal, öniróniával, humorral, empátiával, határozottan, szeretve, építő kritikával és a viszont-kritikát elvárva, elfogadással éli mindennapjait, végzi feladatát.
Viki ötévesen írt és olvasott, és képzeljék! Rövidesen már verseket olvasott különleges, világító paplanja alatt! Rengeteg verset megtanult, az irodalom iránti fogékonyságát anyai nagymamájától kapta örökül. Már 5. osztályos korától elköteleződött a magyar nyelv iránt, kétszeres Kazinczy-érmes, akiről Grétsy László tanár úr, nyelvész, nyelvművelő úgy vélekedett, ha nem fog tanítani, az bűn lesz a diákokkal szemben.
Viktória nagy, összetartó családba született, 10 éves korától Rákoscsaba-Újtelepen élt, a Diadal Úti Általános Iskolában végezte az általános iskola felső tagozatát.
16 évesen a Kossuth Rádióban Bánffy György 35 perces riportot készített vele, mely alapjául Viktória verstudásán kívül példamutatóan szép nyelvhasználata, gyönyörű magyarsággal fűzött mondatai szolgáltak.
Megindító, ahogy Viktória figyelemmel kíséri egykori tanítványai sorsának alakulását, ahogy a ballagó-tarisznyába rejtett útravalóval bocsátja őket útjukra. Sokunkat örvendeztetne meg, ha míves szavakba csomagolt, időtálló ajándékot kaphatnánk, mely felfedi tanár és diák igazi énjét, ugyanakkor a jövőbe mutat. Mert Viktória hazavárja fiait és lányait. Az ő sorsuk alakulása visszatükrözi a korábbi munkát.
Viktória szeret Újtelepen élni; itthon érzi magát nálunk, velünk; tiszteli családját, barátait, kollégáit, diákjait; hűséges az elveihez, a barátaihoz, az intézményhez, ahol immár 13 éve végzi munkáját. Munkát mondtam, de nevezzük ezt inkább hivatásnak! Az, aki ennyi gyermekkel szeretteti meg a tanulást s ezzel a munkát, aki a szabadidejéből annyit áldoz közösségépítésre, nevelésre, arra, hogy élményt és lehetőséget kínáljon a tanítványainak, az nem dolgozni jár be a munkahelyére. Annak sokkal inkább hivatása, küldetése van. Ismerős az idézet, ugye: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.” Viktória így tesz: megszelídít, türelemmel kivár, ad és megint csak ad, figyel, terel, és vállvetve harcol a jövőért. És ami nagyon fontos: kéri, sőt követeli a kontrollt, a kritikát, mert abból építkezik.
Van Diadalos diák, aki így vélekedik róla: „Azért járok csak ide, mert magával lehetek egész nap.” Engedjék meg, hogy ismertessem Önökkel Viktória egyik volt tanítványának gondolatait:
„Magához fogható embert még nem ismertem soha. Elképesztőnek tartom, hogy valaki ilyen mélyen belelát az emberek lelkébe, meglátja a rosszat is, de a jót veszi figyelembe. Megfordult a fejemben az is, hogy Ön egy angyal és Isten küldte a Földre. Nem tudom, de egy biztos, hogy Ön ritka jó ember.” 
A Rákoscsaba-Újtelepért Díj méltó visszhang mindarra, amit Viktória jelent közösségünknek.
Soraimat azzal zárom, hogy őszintén gratulálok díjazottunknak és családjának, megköszönöm mindazt, amit az Újtelepen élőkért tett és kérem, hogy a jövőben is legyen segítségünkre."