Nagypénteki mosdás a varázserejű Szerelem-patakban

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Petrovics Viktória, a Zöld Koszorú Hagyományőrző Kör tagja nagypénteki gyászban mosdik a Szerelem-patakban

Idén Rákoskeresztúr, Csömör, Kistarcsa mellett már Nagytarcsáról is érkeztek Ecserre a szlovákgyökerű honfitársaink, hogy részt vegyenek a három éve felelevenített nagypénteki, régi hagyomány ápolásában, a Szerelem-patakbeli mosdásban. Aszódi Csaba András, az Ecseri Szlovák Önkormányzat elnöke a szertartás előtt felidézte az idős falubeliek elmondásait, akik a háború előtti időket idézve emlékeztek e hagyományra. Akkoriban az ecseriek nagypéntek hajnalán jöttek ki a patakhoz megmosakodni. Tudták, hogy ezen a napon a pataknak varázsereje van: fiatalok, szépek, termékenyek, egészségesek maradnak a következő esztendőben a hajnali víz érintésétől. Aszódi Csaba András utalt rá, a hagyományt a település óvodásainak is megtanítják. Nagypéntek délelőttjén Ecser két óvodájának kicsinyei is elmentek a Szerelem-patak partjára és megmosakodtak a vízében.
Napjainkban átalakult a hétköznapok időbeosztása. Nem hajnalban, hanem három éve nagypéntek délutánonként gyűlnek össze azok, aki ápolják ezt a kedves hagyományt. Sokan innen mennek a tizennyolc órai misére.
Ott volt a hagyományápolók között dr. Király Katalin etnográfus, táncos, néprajzgyűjtő is, aki a kezdeti lépésektől segíti a Zöld Koszorú Hagyományőrző Kör munkáját. A pilisszentkereszti gyökerekkel rendelkező szakember Szegeden él, de a jeles alkalmakkor mindig itt van Ecseren.

\"\"

Aszódi Csaba András felidézi a hagyományt az egybegyűlteknek. Mögötte csobog a Szerelem-patak.

– Az entnográfus számára mit jelent ez a fajta hagyományőrzés, aminek most részesei a patakban mosdók? – kérdeztük elöljáróban Király Katalint.
– Nagyon örülök, hogy a Zöld Koszorú Hagyományőrző Kör felelevenítette ezt a szokást. Ennek a közösségnek fontos az, hogy visszanyúljon a hallomásból ismert szokásokhoz, illetve amit talán sokan pici gyerekként meg is éltek a településen. Ha közösség áll a szokás mögött, akkor az a szokás meg fog maradni. Még akkor is, ha csak egy-egy népszerűbb részletét emelik ki, mint a lányok hajdani mosdását a patakban. Majd ehhez hozzákapcsolható a legszigorúbban tartandó nagypénteki böjt, amikor mi, katolikusok nem étkezünk, legfeljebb vizet iszunk vagy a betegek főtt krumplit fogyasztanak. Az ecseriek ezt a hagyományt úgy oldották meg, hogy a résztvevőket a mosdás után átinvitálják a Tájházba, és kaláccsal, teával kínálják őket. A kalács azért fontos, mert – túl azon, hogy a bőség jelképe – az Ecseri Lakodalmasnak is jelentős szimbóluma.

\"\"

Rákoskersztúriak a hagyományőrzők között

– Hogy ápolják a hagyományt Ecseren?
– Itt nagyon szépen ápolják. Különösen értékes, hogy fiatalok kezdték el ezt a munkát, ők akarják. Olyan elemeket ápolását erősítik fel, amelyekről azt gondolják, hogy sokak számára vonzó lesz. Az Ecseri Lakodalmas máig világhírű. A hagyományőrzők hatására például a falubeliek – az általunk összegyűjtött népviseleti emlékek alapján – saját maguk megvarrták, jeles napokon fölveszik a régi stílusi ruhákat. Elkészült az Ecseri Képes Gyűjtemény, szakácskönyvet jelentettek meg. A korabeli képeken felfedezték a kis kápolnát, a búdkát, amiből hajdan négy volt Ecseren. Jelenleg a Széchenyi utca-Zrínyi utca sarkán áll az az egy, amelyet a helyiek rekonstruáltak, s nap mint nap karbantartják, köszönhetően a Csalami-családnak. Említhetem Panenka Mária szobrát is, amely hajdan kint állt a határban. Ecser annyira kiépült, hogy ma már majdnem a falu közepén áll ez az emlékhely, Németh Istvánné jóvoltából szintén gyönyörűen karbantartva. A hagyományápoláshoz tartozik a temetőben az ősök emlékére kialakított nyughely is a szép fejfával. Megható az a figyelmesség, hogy akinek már nincs életben hozzátartozója, annak a sírjáról is gondoskodnak. Halottak napja előtt kimennek közösen, és rendbe teszik a sírokat, együtt imádkoznak mellettük. A felsoroltak mind részei a helyi hagyományőrzési kultúrának, s ez a fontos.
– Mennyire jellemző az országban az ilyen élő hagyományőrzés?
– Hála Istennek, a szlovákok által lakott, szlovák gyökerekkel rendelkező 110 településből – én most ezekről beszélek elsősorban – hatvanban van néprajzgyűjtemény, Tájház. Van, ahol egy-egy család kezdte gyűjteni a régi emlékeket, másutt az egész falu állt össze erre a nemes célra. Ecseren is élő gyűjtemény lett a Tájház népi kincseiből. Karácsony előtt van a kilenced, azaz a jámborsági gyakorlat, a szokásosnál intenzívebb imádságban töltött kilencnapos időköz, a Szent-család szálláskeresése, ahogy járnak az asszonyok ilyenkor a Tájházba, és ott a tisztaszobában imádkoznak, mint régen, ez is maga az élő hagyományápolás. Kemencét építettek az udvarra, hogy rendezvények idején ott tudják hagyományos módon elkészíteni az elmaradhatatlan kalácsot, a hagyományos ételeket. Ha nem lenne mögöttük közösség, akkor ezek csak egyszerű szimbólumok, tárgyak lennének. Elmehet mellettük egy turista, szépnek ítéli, de különösebb nyomot nem hagy benne. Sokkal nagyobb azonban az hagyományőrzés súlya, ha egy ilyen közösség van mögötte, mint a Zöld Koszorú Hagyományőrző Kör.
– Tehát fontos idegenforgalmi szempontokból, de még fontosabb a helyi közösségépítési okokból a hagyományőrzés?
– A faluban élők számára az is fontos, hogy megmutassák magukat a külvilágnak. Nem mindegy, mit látnak belőlük a látogatók. Sokan hallottak az Ecseri Lakodalmasról, lehetnek más híreik – esetleg pontatlan híreik – erről a településről. Ezért a legjobb, ha itt szembesülnek a valósággal.
– Ön tavaly is itt volt a mosdáson?
– Igen. Havazott, kegyetlenül hideg volt, téli kabátot vettünk fel, de eljöttünk, élveztük.
– S most hogy érezte magát mosdás közben?
– Számomra ez mindig öröm, mert olyan alkalom, amikor a közösséggel együtt lehetek. Ilyenkor szabadabb, kötetlenebb az együttlét, de a fekete ruha viselete csalhatatlanul utal a nagypénteki drámára, Krisztus keresztre feszítésére. Nagypéntek a legszigorúbb böjti nap, amikor a ruházat is kifejezi a gyász időszakát.