RLB koncert Ózdon, balesettel

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Martonosi László a dobok mögött Ózdon. Nem hagyta, hogy elhúzzák a nótáját!

Drámai baleset történt az RLB zenekar ózdi koncertjének kezdete előtt tíz perccel múlt szombaton. A zenekar tagjai a két hatalmas panelépület közti parkolóban felállított színpadon koncert előtti készülődés befejezéséhez közeledtek. Még kicsit hangoltak, állítgatták hangszerüket, próbálgatták a hangosítást. A közönség pedig – ahogy ilyenkor lenni szokott – türelmetlenül várta az első számot.
A következő pillanatban aztán erőteljes puffanás szakította félbe a munkát.  Martonosi László (Lala), a zenekar dobosa megbotlott és a szokatlanul magas színpadról a legalább két méterre lévő viacolor burkolatra zuhant. Ráadásul nem sík területre, hanem egymásra rakott, lábukkal az ég felé meredő székek közé.
Mint Riz Levente, a zenekar vezetője elmondta, hirtelen kővé dermedtek a rémülettől. A dobos hanyatt feküdt a földön, s szúró-nyilalló fájdalmai közepette mozdulni sem tudott. – Azonnal mentőt hívtunk, hogy Lala mielőbb minden szükséges ellátást megkapjon – mondta a zenekarvezető. – Az idő közben telt, az előző zenekar befejezte a produkciót, a közönség pedig várta az újabb koncertet. Dobos nélkül azonban nem szólalhat meg egy rockzenekar – mondja Riz Levente.
A szerencsétlen helyzet akár Weöres Sándor: Jajgatás című versének első sorai is eszébe jutathatta a csapat tagjainak: „… engemet Ő sötétben, éjben és nem sugárban járatott, / kétkézzel merte el előlem vödörszám a fényt, a napot, / jaj, jaj, /” Ráadásul akkor már fél órája befejeződött az RKSK-Honvéd II. szezonnyitó NB III-as bajnoki labdarúgó mérkőzés az Edző téren, ami nem sikerült fényesen. A Honvéd egy ötöst rúgott a télen komoly erősítésen átesett, új edzővel kiálló hazai csapatnak. Nem lett volna stílszerűen szólva „ötös”, ha Ózdon is fiaskót zsebel be egy másik rákosmenti csapat. 
A Gondviselés azonban közbelépett. A zenekar beállásakor egy helyi fiatalember segített a dobok megszólaltatásában. Olyan gyakorlottan kezelte a hangszert, hogy azonnal felkeltette az érdeklődést. Kiderült, ő valójában dobos, van zenekara, mi több az RLB által játszott számok közül jónéhányat ismer, tudja játszani.
– Nem akarsz fellépni velünk? – kérdezte tőle Riz Levente.
A válasz igen volt. S a következő pillanatban már dübörögte is a megafon: az RLB zenekar Harsányi Péter személyében ózdi vendégművésszel lép fel, akinek segítségével, próba nélkül kezdi meg a koncertet.
– Szépen le is ment az előadás első fele, csak sajnos kezdtünk kifogyni a megmentőnk által ismert dalokból – idézi vissza a történteket a billentyűs-polgármester. – A következő pillanatban azonban ismét „csoda” történt: visszaérkezett a kórházból Lala. Nem volt jó állapotban, de a röntgen kimutatta, hogy szerencsére törés nincs, „csak” bordazúzódás. Ennek ellenére „munkára jelentkezett”. Így – fájdalmas arccal ugyan –, de hiba nélkül lenyomta a buli második részét is, még a ráadás is belefért – idézi a happy endet Riz Levente.
Egyébiránt a bordazúzódás kifejezetten fájdalmas dolog, minimum tíz napig igencsak lehet szenvedni tőle. A diagnózis megfelelőnek bizonyult. Martonosi László még feküdni sem tudott. Tegnap, azaz öt nappal a történtek után hagyta el először foteljét, amelybe balesete száműzte. Ez volt az első nap, amikor mozgott egy kicsit, s próbaképpen autóba is ült. Ma elhagyta a fájdalomcsillapítót is, de – mint lapunknak elmondta – estére ismét beveszi, mert a fájdalom még mindig gyötri.
– Annak örülök, hogy nagyobb baj nem történt, s a koncert sem maradt el – mondja a rokonszenves muzsikus.
Bár néha még úgy érzi, hogy Weöres Sándor verse neki szól, de jobb pillanataiban már arra gondol, hogy hamarosan visszaadja az Úr az általa kétkézzel vödörszám elvett fényt, napot!
Nagyszerű helytállásáról példát vehetünk.
Martonosi László történetét megismerve talán a focistáink is megemberelik magukat holnap a Soroksár ellen.

\"\"

Vidám csoportkép a koncert előtt