Zemplényi Soma garázsban kezdett sajtot gyártani

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Sajtüzem és szaküzlet a Péceli úton

Magyarországon – sőt, alighanem a világban sem – készítenek sok helyen ordát, ezt a tejsavóból készül ízletes sajtféleséget. Némely kis kézműves üzemben talán igen. A Soma’s Trade Kft. már nevet szerzett magának kiváló termékeivel, s nem csak itthon, hanem némely szomszédos országban is. A vállalkozás 1990-ben kezdődött, a műhely egy bérelt dupla garázsban volt.
A Soma név ma már meglehetősen divatos, ám amikor a Zemplényi családban megszületett a kisfiú, alighanem ő volt az egyetlen képviselője a névnek.
– Még édesapám sem tudta, hogy ez lesz a nevem, édesanyám találta ki. Aztán, amikor megkérdezték apámat, mi a kisfiú neve, és ő megmondta, azt mondták neki: részvétem. Én azonban remekül megbarátkoztam vele, és nagyon kedvelem – meséli Zemplényi Soma, aki sokáig nem nagyon tudta eldönteni, hogy mi is lesz belőle, ha „nagy lesz”. – Apám építőmérnök, így aztán szinte egyértelmű volt, hogy magam is a Műszaki Egyetemre felvételizek, építőmérnöki karra. Ám még akkor sem nagyon láttam magam előtt, milyen hivatást is válasszak magamnak. Negyedéves lehettem, amikor a családunkhoz vendégek érkeztek Svájcból, akik sokféle remek sajtot hoztak ajándékba. Édesanyám sem akart lemaradni, vett a Fény utcai piacon finom juhsajtot, s a vendégek nagyon dicsérték. Azt hiszem, ez az alkalom volt az, amikor eldöntöttem, hogy sajtot fogok gyártani. Természetesen jól kinevettek, de én ragaszkodtam az elképzelésemhez. Vettem egy 25 literes tejeskannát, és elmentem a városlődi állami gazdaságba, és beszereztem juhtejet. Aztán két hatalmas lábosban úgymond pasztőrizáltam a tejet, s egy kis guriga sajt lett a végeredmény. Hát most sikerült, mondta anyám, de ne gondold, hogy már sajtmester vagy! Aztán elmentem még egyszer a Bakonyba, és elkészítettem újra a sajtot, majd a család elé álltam, és közöltem, hogy „sajtos” leszek. Jó, mondta anyám, de előbb megszerzed a diplomát! Kezet adtunk rá, és ezzel a jövőm el is lett döntve.

\"\"

Zemplényi Soma és a sajtcimkéző asszonyok

Soma még az egyetemi évek alatt belevágott a sajtgyártásba. Kibérelt a XVII. kerületben egy duplagarázst, szerzett két nagy kádat, és hozzákezdett.
– Juhsajttal kezdtem. A hét első két napján már hajnalban elmentem tejért, és késő éjszakáig tartott a feldolgozás, szerdától pedig elkezdtem árusítani. Sajtkendőben vittem a boltokba, ahol leszeleteltek belőle annyit, amennyire szükségük volt. Kifizették, és mehettem tovább. Az egyetemen természetesen tudták, hogy mivel foglalkozom, a professzor a diploma átadásakor kezet rázott velem, azt mondta, gratulálok, és jó sajtozást kívánok. 1995-ben érvénybe lépett az új élelmiszertörvény, amely már sok kívánalmat előírt, sejteni lehetett, hogy a „garázsos módszer”, ahol negyven négyzetméteren történt a gyártás, és tárolás, nem tarthatja magát sokáig. Így aztán tovább kellett lépnem.  Megvettem a Péceli úton ezt a telket, és elkezdtem építeni az üzemet, amely 1998-ban készült el, 250 négyzetméteren, és én azt hittem, hogy itt még táncolni is lehet, olyan nagy. Hamar kiderült, hogy szűk a tér, kellett építeni még egy emeletet. Most 620 négyzetméter áll a rendelkezésünkre, de már ez is kicsinek bizonyul.
A cég elsősorban ordát készít. Ez a sajtféleség Erdélyből származik, ott juhtejből készítik, és zsendicének nevezik. A Soma’s Trade Kft-ben tehéntejet használnak, és a termékeket sokféle módon ízesítik: kaporral, snidlinggel, fokhagymával, petrezselyemmel, van grillezni való sajt, sőt olyan is, amelyet wokban kell elkészíteni.
De mi is az orda? Nos, egy másodlagos eljárással, tejsavóból készült sajtféleség.
– A tejsavó minden nap kamionokban érkezik az üzembe, ahol 10 ezer literes tartályokba fejik át. Innen kerül az üzembe, ahol 1000 literes üstökben dolgozzuk fel. Tartósítás céljából sót adunk hozzá és citromsavat, hogy ezzel is elősegítsük a fehérje kicsapódását, amelyet forralással érünk el. Ezután formákba öntjük, ízesítjük, és máris kész a forgalmazásra. Tizenegy féle orda terméket gyártunk, s ma már nem csak itthon, de Szlovákiában, és Csehországban is forgalmazzuk ezeket. Természetesen a kis üzem méretei nem teszik lehetővé, hogy ott egy komoly és széles választékot állítsunk elő. De a saját gyártású termékek mellett másféléket is forgalmazunk. Boltunk csak kettő van – az egyik itt a telepen, a másik a Fény utcai piacon, amelyben bevallom, van némi nosztalgia is, hiszen egykor édesanyám ott vette azt a bizonyos juhsajtot, amely eldöntötte a jövőm.
Soma sokat dolgozik, de mindig figyel arra, hogy a családjára is legyen ideje.
– A feleségem, Adrienne jogász, ezen a területen tud nekem segíteni, ha kell, de sok ideje nincs, hiszen négy gyerekünk van. A munkája mellett vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket. Két fiam és két lányom van, a legnagyobb közgazdaságtant tanul, a legkisebb 12 éves. Azt nem tudom, hogy közülük bármelyik is folytatja-e azt az utat, amit elkezdtem, de nem is erőltetem. Elvem, hogy engedni kell, hogy ők maguk döntsék el milyen irányban haladnak tovább az életben. Az én feladatom az, hogy mellettük álljak, és támogassam őket törekvéseikben.
Zemplényi Soma nemcsak elveiben határozott, de külsejében is megbízhatóan komoly ember.
– Mindennap öltönyben, nyakkendőben járok, és így volt ez már egyetemista koromban is. Mostanában kicsit küzdenek velem, legyek kicsit lazább. Néha ez meg is történik, de csak annyit jelent, hogy nem veszek fel zakót, és elmarad a nyakkendő. Amikor a kezdetekben árulni vittem a termékeimet, fontos volt, hogy megfelelően öltözzek. Annyira fiatal voltam, hogy ezzel is jeleznem kellett, komoly „üzletember” vagyok. Akkoriban növesztettem szakállt is, hogy legalább némileg idősebbnek nézzek ki. Reggelente elviszem a gyerekeket iskolába, aztán megkezdődik a munka. Igyekszem azért minden este legkésőbb hétre hazaérni, hiszen nálunk az a szokás, hogy a család együtt vacsorázik. Mi nem tévézünk, helyette inkább körbeüljük az asztalt és beszélgetünk. Ilyenkor van alkalom arra, hogy megbeszéljük, kivel mi történt aznap. Ha van egy kis szabadidőm, akkor eljárok úszni. Ez számomra sport és szórakozás is egyben. Istenhívő ember vagyok, még életemben nem ittam alkoholt, s nem dohányoztam. Az alkohol „utálata” egy kedves történethez kapcsolódik: gyerekkoromban egy ideig Nigériában éltünk, ahol nagyon meleg van. Egy nap kértem édesapámtól egy pohár vizet, amit egy hajtásra ledöntöttem. Ám kiderült, hogy apám megviccelt, a pohárban pálinka volt! Maradandó élmény volt…
Szeretek rendet tartani az életemben. Jó lenne igaz életet élni mindig, a tökéletességre törekedve, ami nem mindig sikerül, de dolgozom rajta.

Fotók, szöveg:

Bellér Ágnes