Példaképek (szerkesztőségi jegyzet)

  \"\"\"\"\"\" \"\"\"\"

\"\"

Zsámbokréti Zénó

Zsámbokréti Zénóval, a Politikai Foglyok Szövetségének (POFOSZ) XVII. kerületi elnökével, a budapesti elnökség tagjával találkoztam a minap. Az 56-os forradalom és szabadságharc fegyveres küzdelmeinek részese elújságolta, hogy augusztusban megkapta a kommunizmus áldozatainak járó 16,2 százalékos nyugdíj-kiegészítést, januártól visszamenőleg. A havi harmincezer forintos nemzeti helyállási pótléknak idei ötven százalékos emelése pedig szeptemberre várható, ami a tervek szerint jövőre további ötven százalékkal emelkedik. Utóbbi Zsámbokréti Zénónál most negyvenöt, jövőre hatvanezer forint pluszt jelent havonta.
Az érem másik oldala: augusztustól 142 személytől vonták meg a nem a tényleges munkateljesítmény után kapott nyugdíjpótlékot.
Több mint szomorú ez a látszólagosan húzd meg, erezd meg játéknak tűnő intézkedéssorozat. A pártoknak legalább a nemzeti minimumok tekintetében egy felé kellene húzni. Ide tartozik az 1956-os forradalom is, amelyről már 1990-ben törvényt fogadott el az Országgyűlés. Bár a jogszabályt, így a  szabadságharc szellemiségét a nyilvánosság előtt azóta sem vonta kétségbe az akkori régi hatalomhoz, a megtorlókhoz sokak szerint ma is közelebb álló ellenzéki politikai erőtér, a színfalak mögött azonban mintha nagyon igyekezne másként cselekedni.
\"\"Íme, néhány adat arról, milyen alapon kaptak nyugdíjkiegészítést azok, akik közül most 142-en valószínűleg kénytelenek búcsút inteni e nem túl jelentős, 8-16 ezer forint közötti havi összegnek. Nem a nyugdíjuknak – természetesen –, csak a pótlékuknak. Kaptak kiegészítést azért, mert valakik 1945 és 1949 közötti időszakban a demokratikus államberendezkedés felszámolásában játszottak szerepet. Nyugdíjnövelő érdem volt az 1956-os forradalom leverésében vagy azt követő megtorlásokban való részvétel. Plusznyugdíjjal jutalmazták az 1948 és 1990 között titkosszolgálati tevékenységet. Képviselőit szimplán besúgógént, vagy III/III-asként emlegeti a köznyelv. Nyugdíjkiegészítést kaphatott, aki állami vezetői tisztséget töltött be, vagy a KISZ-ben, a Magyar Kommunista Pártban, a Magyar Dolgozók Pártjában, a Magyar Szocialista Munkáspártban viselt tisztséget.
„A döntés a társadalom igazságérzetének kielégítését jelenti, hiszen mégis lehetetlen dolog, hogy húsz évvel a rendszerváltás után a társadalom olyan személyeknek fizessen, ha csak csekély összegeket is, akik kifejezetten a társadalomellenes tevékenységük miatt részesültek ebben a jutalomban” – véli Kahler Frigyes nyugalmazott büntetőbíró, jogtörténész. Egyébként így vélekedik a nyugdíjkiegészítés megvonásról a 142-ek többsége is, hiszen közülük csak 12-en fordulnak bírósághoz a döntés felülvizsgálatát kérve. Hogy Biszku Béla, az 1957-1961 közötti belügyminiszter, ahogy a krónika beszél róla: a „puha diktatúra legkeményebb ökle” köztük van-e, egyelőre nem tudható.
Egyébként az egykori szabadságharcosok száma, akik most érintettek a nyugdíjkiegészítés emelésben, hetvennyolc ezer. Közülük huszonnyolc ezren saját jogon, a többiek családja már csak özvegyi jogon jogosult az emelésre. A megvonás 142 érintettjét pedig mintegy 1100 személy nyugdíjaktájának átvizsgálásával emelte ki a bizottság.
Ezek a számok is arra utalnak, hogy az 1945 utáni időkben egy szervezett kisebbség szerezte antidemokratikus eszközökkel a hatalmat, s tartotta uralma alatt a magyar társadalmat, a szovjet szuronyok, a hazugság, a konspiráció eszközeivel.
Nem meglepő, hogy a rendszerváltozás után – az Antall-kormány idején a parlament megvonta a nyugdíj-kiegészítést azoktól, akiket a kommunista diktatúra szolgálatáért ezzel megjutalmaztak. A 1994-ben hatalomra jutott Horn-kabinet visszaállította a korábbi állapotot. Az '56-os megtorlásokat belügyminiszterként irányító Biszku Béla ezért kap máig kiemelt pártnyugdíjat. Igaz, nem hatszázezer forintot, mint arról korábban szó esett, hanem 261 ezret. Gyaníthatóan a bíróság leendő döntésétől függ, hogy elveszít-e ebből 8-16 ezer forintot vagy sem. Az viszont már meglepő, sőt egyesen érthetetlen, hogy az 1990-től 2000-ig köztársasági elnök Göncz Árpád, aki '56 után maga is börtönben ült, a „megtorlómunka” után megítélt nyugdíj-kiegészítés visszaadását szintén elősegítette. Ha viszont úgy tekintünk Göncz Árpádra, mint akit a rendszerváltozás után a választókat leginkább becsapó, magát hangos antikommunistaként beállító Szabad Demokraták Szövetsége erőltetett államfőnek, aztán valami rejtélyes okból politikai ellenfelükkel 1994-ben mégis sietve szövetséget kötöttek, akkor talán mégsem lehet csodálkozni Göncz Árpád magatartásán. A hazugságra a választók is rájöttek, cserébe ki is ejtették az SZDSZ-t a parlamentből 2010-ben. Más kérdés, hogy az egykori Szabad Demokraták Szövetségének számos tagja most a Bajnai Gordon féle Együtt 14-ben tűnik föl. Emlékszünk, Bajnai Gyurcsány Ferenc minisztere volt. A Gyurcsány-kormány pedig 2008-ban „véletlenül” megszüntette a kommunizmus áldozatainak járó nyugdíjkiegészítések értékállóságának fenntartását.
A rendszervisszaváltásra a fű alatt mindig kész ellenzék „ellenforradalmi” intézkedését hozta most helyre a jelenlegi kabinet.  
Szeptember az iskolakezdés hónapja. A hazugságmentes oktatás a tisztánlátás, a helyes döntések feltételeit teremti meg. Hogy ne a látszólagos, hanem a tényleges valóság ismeretében dönthessenek a választók arról, ki képviselje őket a parlamentben. Csak a jól tájékozott köz akarata állíthat követendő példaképeket az ifjúság elé. Nem mindegy, hogy a talapzaton Szent István, Széchenyi, esetleg Mansfeld Péter szobra áll-e, vagy valakik – akik a kamerák előtt talán éppen Mansfeldék szobrát koszorúzzák – a masinák mögött azonban lázasan ügyködnek azon, hogy a biszkubélák valamelyik klónjának fényképe emelkedjék újfent a magasba.
Horváth K. József