Nyolc? – szerkesztőségi jegyzet

\"\"

\"\" \"\" \"\" \"\"

\"\"

Október kopogtat. A Székelynaptár szerint Magvető hava. Jézus beszél a tengerparton a magvetőről, aki magot vet a mezőn. A magok hasonlóak az emberekhez. Egyik-másik útra, útfélére esik, amit a madarak hamar elkapdosnak. Ezek hasonlóak azon emberekhez, akiknek hallják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy el ne higgyék el azt. Más magok jó földbe hullnak, és százszoros gyümölcsöt teremnek. Ezek az emberek meghallgatják az igét, jó szívvel meg is tartják, és termést is hoznak, az állhatatosság termését.
Októberi hőseink kapcsán jutott eszembe a példázat, hiszen a Magvető hava az aradi vértanúk, az októberi forradalom hőseinek, ha tetszik: az állhatatosság hava is.
„S ők élni fognak, élni mindörökkön,/ Szent lesz, örökké szent a sírgödör,/
A míg az eszmény ki nem hal e földön,/Míg magyar szellem még magasba tör,/
\"\"Az igét, melyért éltet áldozának,/ Szívébe írták az egész hazának,/
Utódtól fogja hű utód tanulni:/ Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.” Palágyi Lajos ismert, Az aradi vértanúk című verséből az idézet.
A költemény két okból is érdekes a mának, túl alapvető, örökkön érvényes üzenetének, azon reménységünkön, amíg a világ a világ, „a magyar szellem magasba tör”.
Az egyik érdekesség, hogy ez a költemény pályázatra született. A Petőfi Társaság írta ki 1890-ben, 100 aranyat fizettek a legjobb műért, és az aradi vértanúk szobránál szavalhatták el azt. Azaz a nyertes és e költeménye a kor, vagyis az idő rostáján máig legjobbként maradt fönt.
A másik érdekesség: Palágyi Lajos költői munkásságának kezdetén szocialista eszméket szólaltatott meg.
Az 1933-ban elhunyt 67 éves költő tehát maga az igazi példa arra, hogy a szocialista eszmeiség és a magyarságszeretet jól megférhet egymás mellett. Feltéve, ha képviselőjét őszintén jellemzi a szociális gondolkodás, az ember- és családközpontúság, s aki minden értékek elébe önnön népének, országának szolgálatát állítja.
Ha csak az igazságszolgáltatás gépezetével éppen napjainkban bajuszt összeakasztó Biszku Béla ötvenhatos szereplésére gondolunk, aki évtizedeken át a Magyar Szocialista Munkáspárt, MSZMP – ha így jobban azonosítható – első számú vezetőinek egyike volt, akkor nem feltétlenül a nemzetszeretet, a magyarság szolgálata jut az ember eszébe. S gyanítható, ha az MSZMP utódpártjai – a Munkáspárt és a Magyar Szocialista Párt – maradtak volna hatalmon, akkor mind a mai napig boldogan élhetett volna háborítatlanul, havi 600 ezer forintos, kiemelt nyugdíjából rózsadombi lakásában.
Csak mostanában jutott odáig a világ, hogy Biszku Béla ellen több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt a Budapesti Nyomozó Ügyészségen büntetőügy van folyamatban. A volt állampárti politikust, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának egykori tagját két 1956-os, a budapesti Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban gyanúsították meg.
Kínálkozik a kérdés: vajon Biszku mai, önmagukat baloldalinak, szocialistának mondott követői őszintén gondolják-e, amit oly gyakran állítanak: minden értékek elébe önnön népük, országuk szolgálatát teszik.
Hiszen ezt mondták mindig. Aztán – csak a rendszerváltoztatás után – jött 2006 október 23., a forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplő békés demonstrálók véres szétzavarása, a felelősök hat éven keresztül tartó mentegetése, védelmezése. Jött az államadósság brutális megemelése, a 2008-as feltétel nélküli, az emberek rovására történő megállapodás az IMF-fel. Ez egyebek mellett bérbefagyasztással, a közszférában a 13. havi fizetés eltörlésével, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal, a szociális kiadások csökkentésével járt, miközben garantálta a „bankrendszer stabilitását”, illetve azt, hogy az EU-s projektek továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Milyen érdekes, hogy idén tavasszal éppen az Európai Unió és éppen a Szocialista Párt képviselőinek hathatós segítségével folytatott hadjáratot Magyarország ellen. S ez a küzdelem számos hadszíntéren még ma sem ért véget. S ahogy a mai ellenzéki nyilatkozatokból rendre kitűnik, az unió hazai hátországa is bespájzolta a muníciót a jövőben zökkenőmentes együttműködés támogatására.  
Kérdés: Biszku mai követői őszintén gondolják-e, amiket állítanak, vagy csak pusztán a hatalom visszaszerzésének egyetlen igazi célja lebeg a szemük előtt, aminek elérése érdekében bármit meg lehet ígérni. A kérdésre a társadalom többsége egyértelmű választ adott 2010-ben, de mintha továbbra tiszta maradna az emberek feje.
Az előző választásokon – képletesen szólva – a megvakult Izsák észrevette, hogy a hang a csaló Jákóbé, de a kéz az általa nagyra tartott Ézsaué. Mégis elfogadta a csalást, és az Ézsaunak öltöztetett Jákobot áldotta meg. Sokan voltak úgy, hogy ilyen-olyan okokból azoknak szavaztak bizalmat, akik – lásd a néhány fenti példát – éppen az ellenkezőjét tették annak, amit ígértek, amit az emberek joggal vártak..
Talán nem véletlen, hogy a minapi Autómentes Napon, amelyen a Szocialista Párt rákosmenti szervezetének két magas rangú képviselője az Elágon standolással, politikai propaganda kifejtésével igyekezett újabb híveket szerezni maguknak, meglehetősen mérsékelt érdeklődés kísérte fellépésüket.
Itt van tehát október. Neve a latin octo, azaz nyolc szóból származik, mivel a római naptárban október a nyolcadik hónap volt. Aztán a Gergely-naptárban aztán hozzájött január és február, így a tízedik lett a sorban. A magvető vagy a hősök hava. Kinek, hogy tetszik.
Október nekünk nyolc? Nem lehet az! Az emberek őszinte szabadság- és boldogulási vágyának jelképe.
Csak érteni kell a nyelvén.
Horváth K. József