Útközben – szerkesztőségi jegyzet

\"\"\"\"\"\"

 

Bölcsesség

Érdekes vita bontakozott ki a képviselő testület legutóbbi ülésén. Két előterjesztés is foglalkozott azzal, engedje-e át az önkormányzat a fenntartásában lévő szociális ellátó, illetve oktatási intézmény működtetését a feladatra jelentkező baptista, illetve evangélikus egyház képviselőinek vagy se.
Napjaink nyakig eladósított országában a közszféra irányítói lépten-nyomon azzal szembesülnek, hogy a temérdek feladat ellátására kevés a rendelkezésre álló forrás. Többletforrások bevonására pedig az eddig jó bevált gyakorlat, a társadalom további adóztatása már nem járható út. Honnan lehet akkor újabb forrásokra szert tenni? Az EU által jóváhagyott költségvetési hiány mértékén nem engedtek lazítani, hiába kértük még 2010-ben. Eközben zokon vették a banki- és a versenyszféra cégóriásaira kirótt különadót, a magánnyugdíj-pénztárak hozzákapcsolását az állami nyugdíjalaphoz. Tehát mindazt, amivel az állampolgárokat valamelyest tehermentesíteni lehetett a többletterhek kivetése alól. Magyarországnak még azért is a szőnyeg szélére kell állnia, mert az unió pénzügyi korifeusai nem látják biztosítottnak, hogy hazánk 2013-as költségvetése GDP arányos hiánymértékének a jelenlegivel megegyező három százalék alatti szintjét meg tudja tartani, holott annak biztosítására még jócskán van idő.
\"\"A francia szocialista – még egyszer mondom: szocialista – elnökjelölt, Francois Holland, aki a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint öt százalékkal vezet Sárközy előtt a közelgő francia elnökválasztáson, a Liberation című baloldali francia lap hasábjain közölt interjúban a következőket nyilatkozta január 23-án. „Az én ellenfelem nem egy ember, nem egy párt. Az én ellenfelemnek nincs arca, mégis ő uralkodik rajtunk: ez pedig a nemzetközi tőke.”
Ez az a nemzetközi tőke, amelynek részei – Bogár László közgazdász megfogalmazása szerint – a multinacionális vállalatok, mint az egyes országokban működő nemzetközi „hadsereg”, a nagy nemzetközi hitelminősítők és bankok, mint a gazdasági érdekrend piactól független meghatározói, és nemzetközi médiarendszer, mint a közvélemény-formálás alakítói. Ezek segítségével biztosítja a nemzetközi tőke a pénzszivattyúk zavartalan működését a világ legkülönbözőbb országaiban. Magyarországon például a devizakölcsönökből felhalmozott profitok kivonását, az előző kabinet alatt felduzzasztott államadósság után fizetendő kamatok zökkenőmentes fizetésével. Összes kötelezettségünk óriási összeg: évente hétezer milliárd forint, amit a Magyarország által előállított mintegy huszonhétezer milliárd forint értékből kell kipréselni.
A kormányt lényegében azért vonja eljárás alá az EU, azért köti feltételekhez a tárgyalásokat az IMF, mert a kabinet a tovább már nem terhelhető országlakosok helyett a nemzetközi és hazai tőkebirtokosokat adóztatva igyekszik eleget tenni a „nem ember, nem párt” által támasztott követelésének. Eközben persze a honi társadalom jogos feszültségeit is kezelni kell. Lehetőleg a legkisebb fájdalmakat okozva.
A karcsú központi költségvetés nyilván az önkormányzatoknál is takarékos gazdálkodást követel. Méghozzá úgy, hogy a szükségszerű megszorítások a lehető legkisebb áldozatok árán legyenek megvalósíthatók.
Emlékezhetünk: hosszú évek teltek el, amikor csak jöttek az újabb és újabb feladatok a helyi önkormányzatokhoz, forrás meg nem társult hozzájuk. Emellett, a korábbi forrásmegosztási törvény révén százmilliókkal kevesebb központi támogatás érkezett Rákosmentére.
Most más időket élünk. Az ok nem más, mint amit fentebb idéztünk. A közigazgatás megszervezésének torziós ingája egyszer nyilván beáll majd középre. Addig azonban bőven van tennivaló.
Például a kerületi iskolák állami irányítás alá történő helyezése éppúgy a helyi költségvetés terhein enyhíthet, mint ahogy a szociális vagy oktatási intézmények egyházi üzemeltetése is ehhez segít hozzá.
A rákoscsabai Jókai Iskola szeptemberi átadása a reformátusoknak jó példa arra, hogy lehet ésszerűen takarékoskodni, s megtartani valamennyi munkatárs kenyérkereseti lehetőségét, miközben nem csökken a szolgáltatás színvonala. Sőt! (Senkit nem küldtek el, hárman önszántukból távoztak az iskolából. Helyükre vettek föl másokat – a szerk.) Köszönhetően az átadás jó gondolatának, és az átvételi folyamatot profi módon, nagy empátiával levezénylő Ujváriné Gercsák Anikó igazgató munkájának.
Nyilvánvalóan hasonló okokból vetődött föl az Egyesített Szolgáltató Központ által ellátott feladatoknak – házi segítségnyújtás; idősek, fogyatékkal élők, demens betegek nappali ellátása; időskorúak átmeneti ellátása; fogyatékos gyermekek fejlesztő felkészítése; szociális étkeztetés – a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet részére történő átadásának lehetősége. Továbbá elvi állásfoglalás elfogadására az önkormányzati Laborcz Ferenc Általános Iskola fenntartói jogának átengedéséről a Magyarországi Evangélikus Egyház részére.
Azt gondolom, a nehéz időkben is az elsődleges szempont maga az ember. Hiszen csak a meg nem alázott, magát viszonylagos biztonságban érző, hasznos munkát végző ember tud segíteni a közösség bajainak orvoslásában. Országos és helyi szinten egyaránt.
Ezért a januári testületi ülésen e témában lezajlott vitára ezek után nem érdemes visszatérni. Inkább egy idézettel zárom a gondolatsort, a Rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola mottójával, ami a Szentírásból való. Természetes és jogi személyre egyaránt érvényes. „Boldog az ember, aki megtalálta a bölcsességet, És az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, És nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.”   

Horváth K. József