Lengj zászló, lengj!

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Postaládánkból

Olvasónk küldte be az alábbi gondolatokat.

 

Lengj zászló, lengj!

A zászló jelkép, a hovatartozás jelképe. Piros-fehér-zöld zászló, a nemzeti hovatartozásunk jelképe.
Boldogan lengetjük focimeccsen, büszkén, könnyes szemmel nézünk föl rá egy győzelem után a himnusz hangjai alatt. Elődeink vezéreik után vitték viadalokra, s készek voltak érte meghalni, ha várfokáról próbálták letépni azt. Borzalmasan taszított annak látványa mikor egy éra emberei lábbal tiporták, gázoltak rajta. Mindig büszkén emeltük, emeljük a magasba.
Mindig?
Augusztus 20-án, e csodálatos napon, a három nagy nemzeti ünnepünk egyikén, a megemlékezések mellett, mégis valami nagyon hiányzott nekem.
Ahogy végigmentem a kerületben az ódon házakon, de az új lakópark gyönyörűen szegélyezett lakóépületei előtt sem láttam, hogy különleges ünnepnap volna. Neveztük e napot oly sokféleképpen. István király ünnepe, Új kenyér ünnepe, Alkotmányunk ünnepe, Szent István az államalapítás ünnepe, de mindenkor e napon házaink falán ott lobogott a zászló, mely hirdette, hogy a Magyar Nemzet ünnepel. Ünnepli magyarságát, 1000 éves fennállását, évszázadok viharán át, megfogyva bár, de törve nem, a HAZÁT.
Hová lettél zászló?!
Ismét lengj zászló, leng tovább, s hirdesd, hogy e házban magyar ember lakik.
Kocsis Péter