Gólöröm – szerkesztőségi jegyzet

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Gólöröm
 
A jó kapusnak szerencséje is van – tartja mondás. A bölcsesség ezúttal Rákosmente Önkormányzatára, illetve a sportolni szerető fiatalokra, valamint a játék látványa által szórakozó, magukat a sporttal foglalkozók nagy családjában jól érző szurkolókra is igaz.
Minapi hír, hogy a Magyar Állam ingyenesen Rákosmente Önkormányzatának tulajdonába adta a Rákoscsabai Edző téren lévő ingatlant azzal a feltétellel, hogy 15 évig a terület sportcélú hasznosítását biztosítja.
Ezen az ingatlanon működik a Rákosmenti Községi Sportkör, amelynek felnőtt labdarúgó csapata ősszel harmadik szezonját kezdi meg az NB III-as labdarúgó bajnokságban, utánpótlás együttesei pedig a kerületi futballélet egyik fontos állomáshelyét jelentik.
E sporttelep a jövője erősödött meg a minapi ajándékozási aktussal. Egyébiránt – a hivatalos dokumentumok szerint – az ingatlan az egyesület által „lakottan” 58 milliót, kötelezettségek nélkül közel 120 millió forintot ér.
Vessünk most egy pillantást a terület és az egyesület félmúltjába. Rövid idézet a Polgármesteri Hivatal hivatalos közleményéből, amelyet a terület ingyenes megszerzésére rendezett sajtóesemény alkalmából adtak ki. „A Budapest, XVII. kerület 135389 helyrajzi számon nyilván tartott Edző téri sporttelep
önkormányzati tulajdonba vétele már az 1990-es évek elején felmerült, de a törekvések nem vezettek eredményre, mert egy földhivatali hiba folytán a területnek nem volt tulajdonosa. A helyzet 2007-ban változott, az ingatlan tulajdoni lapján tulajdonosként a Magyar Állam, vagyonkezelőként a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. került bejegyzésre.”
Ha nincs tulajdonos, akkor legyen! Ezt gondolta 2006 tájékán az egyesület néhány korábbi vezetője, s egy óriásvállalat segítségével kísérletet tett az ingatlan elbirtoklás útján való megszerzésére.
Időközben azonban az önkormányzat szintén kezdeményezte az ingatlan tulajdonjogának megszerzését. Törekvése azonban megakadt volna, ha előzetesen nem jegyzik be a Magyar Állam tulajdonjogát az ingatlanra, akitől aztán az önkormányzat megkaphatja azt nemzeti ajándékként.
Amikor erre az akadályra fény derült, az RKSK új vezetése kérte a jogilag még hivatalban lévő régieket, álljon el az elbirtoklás szándékától, hogy az önkormányzat megkaphassa a területet. Ezzel hozzásegítve a kerületet, a csabaiakat, hogy a későbbiekben is a sporté legyen a főszereplő az Edző téren, ne pedig egy esetleges ingatlanspekuláció. A kérés meghallgattatott, a pertől való elállás, az ügyvédi megbízás visszavonása rövid időn belül megtörtént.
Nem mindenki örült ennek, ez tény. Az új klubvezetőknek, Papp Józsefnek és Horváth K. Józsefnek nem egyszer, nem kétszer kellett hangsúlyozni az ellenérdekelteknek, hogy a nagyon is kétes kimenetelű egyesületi ingatlantulajdon szerzés éppen az alaptevékenység, a sportélet elsorvasztásához vezethetett volna. Az egyesület ugyanis magánszemélyek tulajdonában van, így végső soron az ingatlan is oda került volna. A magánérdek pedig nem biztos, hogy megegyezik a forrásigényes, nagy ráfordításokkal járó verseny- és tömegsport fenntartásával. Rengeteg sporttelepet zártak be az elmúlt húsz-harminc évben, helyükön plázák, bevásárlóközpontok, lakótelepek épültek. Napjainkban is ezer példát találunk a közvagyon öncélú magánosítására.
Arról nem szólva – ismerve a jelenlegi bírói gyakorlat hihetetlen időigényességét –, amíg a per tart, addig minden lett volna az Edző téri sporttelepen, dudva, muhar, csak virágzó sportélet nem. A jogerős bírói ítélet megszületéséig pedig a Magyar Állam, majd az önkormányzat számára is hiú ábránd lett volna az ingatlan ingyenes megszerzése.
– Mi nem fogunk olyan könnyen lemondani a jogainkról, mint az RKSK – mondta valaki a minap a klub vezetőjének. Ha nem, hát nem. Mindenki azzal a kalappal köszön, amije van.
Riz Levente polgármester sokat küzdött azért, hogy ez a nagy értékű ajándék a XVII. kerületé legyen. Elismerés érte. Ám ha nem lettek volna olyan szövetségesei, akik szintén a közjó, a kerületi sportélet fejlesztéséért dolgoznak önzetlenül, a szó legtisztább értelmében társadalmi munkában, s nem az egyéni érdekeket tartva szem előtt, akkor erre az ünnepi ajándékozásra nem kerülhetett volna sor.
Egyedül nem megy! – mondja a dal. A jó kapusnak is leginkább csak akkor van szerencséje, ha nagyszerű csapat játszik előtte.
Az RKSK-nak a jó közösség erősítése, az összefogás, az emberi értékek megbecsülése a fontos, az erkölcsé, a becsületé. Ez a sportsiker alapja. Fontos, hogy a nyolcvanas évei felé járó Parall Guszti bácsi, a Rákosmente vezérszurkolója, Zsámbokréti Zénó, az ismert ötvenhatos veterán, vagy a szomszédban lakó legenda, Fenyvesi Máté mindig örömmel jöjjön az Edző térre. Hogy gyönyörködjenek a nagycsapat sikerében, élvezzék az utánpótlás együttesek ügyes gyerekeinek teljesítményét, a szülők büszkeségtől dagadó kebelét. Hogy otthon érezzék magukat. Hogy mindenki otthon érezze magát a köztulajdonban maradt Edző téren.
A sporttelep él és élni is fog!
Ezt eredményezi az önzetlenség, az összefogás, egymás megbecsülése!
Nemcsak a sport területén.
Horváth K. József