Rákoskert Napja a platánsoron

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

A gyönyörű platánfasor alatt sokan időztek tegnap, május 29-én a Rákoskert Napja rendezvénysorozaton, a rákoskerti vasútállomás szomszédságában. A platánfasor szebb mint valaha, nem ártott neki a 197-es vasútbusz megindítása. Bár a buszforgalom gyér, mégis sokkal  buszforgalom kényelmesebbé tette az életet. A fasor némán bizonyítja, a korábban hangoskodók talán csak valamiféle sajátos érdek mentén hadakoztak a busz ellen. Jó, hogy túl vagyunk e fölösleges vitán.

Ünnepi beszédet Szelepcsényi Sándor, a Rákoskerti Polgári Kör elnöke mondott.

Hősök Napja 2011
 
Tisztelettel üdvözlöm a megjelenteket, a rákoskertieket és a vendégeinket. Külön köszöntöm Fohsz Tivadar alpolgármester urat és Hatvani Zoltánt, Rákoskert önkormányzati képviselőit.
1999 óta immár 13-szor gyűlünk itt össze, hogy a Hősök Napján megkoszorúzzuk ezt a márványtáblát, amelyet Rákoskert közössége és Rákosmente önkormányzata helyezett el itt, a vasútállomás épületének falán. Minden évben ezen a találkozónkon emlékezünk a II. világháború helyi áldozataira és 2007 óta tisztelgünk azok előtt is, akik hadifogságba esve vagy civilként a szovjet kényszermunka táborokba elhurcolva szenvedtek évekig. A táblákon szereplők gyermekei, unokái közül sokan ma is itt élnek, településünk iránt érzett szeretetüket hűségükkel bizonyítva.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért pont most tartjuk ezt az ünnepséget? A hősök emlékünnepének eredete egy 1917-es törvényre vezethető vissza. Akkor mondták ki először, hogy „… nemzetünk hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni." Másfél évvel az első világháború kitörése után felmerült a szervezett formában történő tisztelgés, kezdeményezték, hogy minden település kőemléket állítson az elesettek nevével. Az 1917-es VIII-as törvény írta elő:”… őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város, anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták fel.”
Az 1924. évi XIV. törvény már a Hősök emlékünnepéről rendelkezett. Ebben írták elő, hogy a háború hősi halottjaira – nemzeti ünnepként – szervezett megemlékezést tartsanak május utolsó vasárnapján. „A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövendő nemzedékek hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május havának utolsó vasárnapját, nemzeti ünnepnapot, mint a Hősök emlékünnepét a magyar nemzet mindenkori hősi halottainak szenteli."
1945-ben még országszerte megtartották a hősök napját, de az új hatalomnak nem volt ínyére a megemlékezés, hiszen azokról a honvédekről szólt, akik jórészt a szovjet hadsereg ellen harcolva estek el. Közel ötven évig csak titokban lehetett gyertyát gyújtani értük, míg a rendszerváltozás fordulatot nem hozott. 1989 után több helyen felújították ezt a nemes hagyományt és 2001-ben, mintegy megerősítve az 1924-est, megszületett a 2001. évi LXIII. törvény. Ennek 2. paragrafusa kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánítja.”
A rákoskerti megemlékezések kezdeményezője Szoboszlai Pál volt, aki az első telepesek egyikeként kivételes egyéniségével összefogta azoknak az egyre fogyatkozó kis társaságát, akik pionírokként vették birtokba az 1933 után felparcellázott Schell birtok telkeit. Sajnos, ő már negyedik éve nincs közöttünk, de mi, akik ismerhettük őt, szeretetreméltó személyiségének emlékét szívünkben őrizzük. Ő is megszenvedte a hadifogság keservét, neve méltó helyen szerepel a bronztáblán.
A két táblán megörökített ismerős neveket olvasva gondoljunk arra az áldozatra, amelyet ők hoztak. Emlékükből merítsünk erőt ahhoz, hogy a mai időkben minket érő megpróbáltatások során képesek legyünk mi is – erőnk és tehetségünk szerint – hozzájárulni szűkebb pátriánk Rákoskert és tágabb értelemben az egész Kárpát-medence magyarok lakta részének újbóli felvirágoztatásához!
Köszönöm, hogy meghallgattak és most helyezzük el koszorúinkat az emléktábláknál.
Először a „Régi rákoskertiek” nevében Madarász Istvánné Farkasdi Marika emlékezik édesapjára és a többi áldozatra.
A következő koszorút Rákosmente önkormányzata képviseletében Fohsz Tivadar alpolgármester úr és Hatvani Zoltán, rákoskerti képviselők helyezik el.
Harmadikként a Rákoskerti Polgári Kör képviseletében Nagy Istvánné és jómagam tesszük ezt meg, így fejezve ki az elődeink iránt érzett tiszteletünket és hálánkat!
Köszönöm, hogy eljöttek és kérem, vegyenek részt Rákoskert Napjának további eseményein is.

2011. május 29.
Szelepcsényi Sándor
 
\"\"

Szelepcsényi Sándor egy résztvevővel beszélget

 

\"\"

  Hatvani Zoltán rákoskerti képviselő a rendezvény biztosítását végző polgárőrökkel beszélget

\"\"

Fogy a vásárfia

 

\"\"

Fohsz Tivadar rákoskerti képviselő a baráti beszélgetés és a kávézás kettős élvezetében

\"\"

Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi, din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi, din don diridongó. Így szól a vers. Haragosi ezúttal nem jött, s nem borult ki a kocsi sem. 
 
\"\"
 
Régi ismerősök mindig akadnak a forgatagban